Bécike alszik

joy post on October 28th, 2009
Posted in párberszéd Tags:

Szokás szerint fél hétkor csörgött a telefon, majd
másodszor öt perc múlva, majd harmadszor, ekkor Béci felkelt, én meg
becsuktam egy pillanatra a szemem, mielőtt elmegyek teát főzni. Aztán
kinyitottam, és mivel világos volt azonnal tudtam, hogy én bizony
elaludtam, mint a segg, és legalább kilenc óra van, pedig csak nyolc
volt, köszönöm Óraátállítás. Fel is hívtam a rögtön a fiúmat, aki akkor
már fél órája dolgozott.
Én: Fél egyig voltam fent.

Béci: Tudom, azért nem keltettelek fenl.

Én: Tudod hogy aludtál, mikor bementem?

Béci: Na, hogy?

Én: A saját takaródon aludtál, az enyémmel meg takarództál! (patthelyzet) Felébredtél, mikor kirángattam alólad a takaródat?

Béci: Nem…

Én:  És akkor ébren voltál, mikor a mellemet fogdostad?

Béci (vidoran): Nem! Ilyet csináltam?

Én:
Igen, egyszer csak arra ébredtem hogy a mellemet meg a puncimat
fogdosod! (aztán minden átmenet nélkül elfordult, biztos nem felelt meg
a felhozatal)

Én: És tudod mi volt még? Utána
meg arra ébredtem, hogy lehúztad rólam a takarómat, és betakaróztál,
miközben a te takaród közöttünk volt! Visszahúztam (egy picit mérges
lettem), erre te megint elvetted!

Béci: O-ó.

Én: Úgyhogy betakartalak a saját takaróddal, és utána aludtál nyugodtan…

*****

Én: … vagy vigyem el neked a lasagnát?
Béci: Isten ments, azt dobd ki picim!
Én (boldogan, mert azt hittem meg akarja enni, pedig már tök régi): Miért?
Béci: Mert vasárnapi, és ma szerda van, én meg négy napja fosok! Biztos azért aludtam olyan rosszul…

 

one responses .

  1. Béla says:

    Fájt a pocim, biztos azért történhetett :P

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *