joy post on April 28th, 2013
Posted in alap

Ma felkeltem, nehezen ébredtem, többször visszaaludtam, és mindig ugyanaz a fél-álom folytatódott. Konkrétan nem emlékszem rá, csak arra, hogy tetszett a történet. Délelőtt sikerült szörnyűséget főznöm (minden rizs az ellenségem), az alja égett, a rizs szétfőtt, a répa nyers, a borsó pont jó.

Délelőtt megbontottuk a nagyobb rohadt levél és fű kupacot, konkrétan lótrágya szaga volt. Abéla isteni volt, amíg én szétválogattam a rothadó levelet a soha el nem rothadó ágaktól, addig ásott egy hatalmas gödröt, ahová bedobáltuk a leveleket és a füvet, majd betemettük az egészet. Az félig rohadt ágakat bezsákoltam, aztán ebédeltünk.

Most először ebédeltünk kint a kertben, nagyon hangulatos. Azt hiszem abélának is egyre jobban tetszik a hely, én meg ugyanazt érzem, amit tizeniksz éve, amikor átköltöztünk a szüleimmel a lakótelepről a mostani házba, hogy soha többé nem akarok lakásban élni, mert nem nekem való.

Aztán estefelé megint kimentünk, én kigazoltam az udvari frontot, ültettem pár virágot, közben abéla lenyírta a füvet és elegyengette a maradék földet hátul, ahol egy kis veteményest tervezek. Vettem dísztököt is, de fogalmam sincs merre ültessem, az még lóg a levegőben. Úgy volt, hogy ma este jön abéla egy munkatársa szalonnát sütni hozzánk (dumálni stb),  azonban délután lemondta, majd a jövő héten valamikor.

Kedden jön abéla apukája, hoz fúrót és végre felfúrjuk a fogast meg az előszoba türköt.

Közben csinálom a szakdogát, és arról álmodozok, amikor olyan dolgokat fogok programozni, amiket én akarok, és amikor akarom, javascript, jövök – csak bírd kivárni.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *