Béci: Néha sajnálom az öcsémet, hogy ilyen szerencsétlen.
Én: Az öcséd szerencsétlen? Hogy érted?
Béci: Hogy így elkúródott az élete a válással.
Én: Azt mondod, hogy az öcséd azért nem tud normális szakra menni, mert tíz plusz éve elhagyott titeket az apád?
Béci: Igen. Pillangó-effektus, tudod. Minden mindennel összefügg.
(…)
Béci: Az öcsém az egy nagyon mélyérzésű ember.
Én: Mi az a mélyérzésű?
Béci: Sok mindent érez, csak nincs benne semmilyen fék.
Én: És te?
Béci: Én is nagyon sok mindent érzek, de bennem van fék.
Én: És én?
*kis gondolkodás*
Béla: Te kevés dolgot érzel, és nincs benned fék…
Én: Értem… Elviszed holnap a maradék rántott sajtot, vagy nem?