el kell mondjam, akárhányszor rájövök, hogy a fiúm a tetves fülhallgatója miatt nem hallja, amit tíz perce szövegelek neki mindig elhatározom, hogy na most akkor felállok, összepakolok és elköltözök.
aztán rájövök, hogy ez micsoda meló lenne és inkább maradok. csöndben, általában.
Leave a Reply