Orr

Nézz’ már mi jött ki az orromból, kiáltotta a fiúm a műtét utáni negyedik napon. Ilyen ragadós-nyúós állaga van, de kemény. Akarsz vele játszani?

Egyébként túléltük, minden oké, kis túlzással annyit alszunk mint amennyit ébren vagyunk.

**

Hazaérkezése után fél órával, ő félig alszik az ágyban, én pakolászok.

Én: Jajj, még nem is mondtam a nap jó hírét!

Ő (reménykedve): Na mondjad!
Én: Emlékszel a magokra, amiket Helgáéktól hozunk?
Ő (lemondóan): Igen…
Én: Képzeld, kikelt kettő! Lesz fánk! Lesz fánk! Örülsz?
Ő: Igen. A fánk az finom.

Egyébként a nevetés fáj, jobban mint a trüsszögés. Ennek köszönhetően egyedi arckifejezéssel nevet: benne van a világfájdalom életérzése, és a nem hiszem el hogy ilyen hülye vagy bmeg egyszerre, tiszta élvezet nézni. Egyébként meg titán-kloridot csöppent az orrába, épphogycsak halálfej nincs rajta:)