láttam ma másfél focimeccset meg két gólt (a lassításból), és ugyanennyi nospa-algopirint ettem. sétáltam egy órát (algopirin-túra), aminek a végén nem voltam biztos benne hogy nem dobom ki a taccsot egy meghatározhatatlan fa tövébe (igen, a fájdalomtól), de hazaértem. azt, hogy a harmadikra hogy jöttem fel ne kérdezzétek, szerintem az őrangyalom hozott a hátán.
ennek hatására úgy döntöttem, hogy mostantól a fiúmmal nincs közös gyógyszer, lesz nálam és nála. minden hónapban eljátsszuk ezt, hogy nekem sürgősen gyógyszer kéne mert beteg vagyok és vagy menstruálok, de nem, mert nála van az összes. mert ő dolgozik és neki is bármikor kellhet, én meg nem dolgozok, tehát bármikor vehetek.
egyébként meg köcsög és empátia nélküli elkényeztetett gonosz tyúk vagyok amiért ezt nem fogadom el.
és még egy csigát is széttapostam, szegény pára.
tanulnom kéne, pedig közelebb állok a kábult alváshoz mint az ébrenléthez.
ezt a bejegyzést a szociopata gonosz énem írta.
Leave a Reply