kötni tanulok. a szemelvesztés már remekül megy.
építettem hóembert, a macska kritikusan figyelt. mikor hógolyóval dobáltam a kerítést elmenekült, majd megint előkerült. megengedte hogy megsimogassam a feje tetejét, és a hátát. egy másodpercig se titkolta a lenézését, miközben fél óráig folyamatosan szövegeltem neki, ettől függetlenül állandóan dörgölődzött és mindenhová követett.
imádom.
a kutya nélkül nem az igazi.
Nem igaz, hogy mindig történik valami, reggelre begyulladt a macska bal szeme. Az igazat megmondva a pofájára és az oldalára több kamilla jut, mint amivel a szemét kimosom, és mostanra eljutottunk odáig, hogyha azt látja, hogy felé indulok menekülni kezd – ez a verzió még mindig jobb, mintha azt az elvet követné, hogy a legjobb védekezés a támadás.
Az étvágya szuper, nem levert, csak melege van (remélem), nem nyáladzik, és nem melegebb mint általában, de azért kapott egy negyed Algopirint, állítólag gyulladáscsökkentő is (anya mondta), szóval az élet kapja be.
Úgy döntöttem, hogy eddig voltunk nem rendesen gondozott kisállatok a szomszédból menedékház, semmi szükségem éhező és beteg állatokra, akik a Cickó táljából esznek tehát a bacijaikat szép számmal hagyhatják itt, és pont.
A szomszíd legkisebb kutyája (projektneve: kiskutya) reggel óta nálunk lebzsel. Annyi esze mondjuk nincs szegénynek, hogy bejöjjön a teraszra az eső elől, de nagyon lelkesen csóválja a farkát, ha meglát minket a szúnyoghálón keresztül.
Tegnap itt volt az öregebbik tacsi kutya is, kétszer zavartam el, mivel attól féltem, hogy őt esetleg zavarná a Cici jelenléte, és nem akartam állatorvoshoz menni. Aztán mikor másodszorra zavartam el szegény az utolsó pillanatban láttam, hogy a macska tőle egy méterre, neki háttal fekszik, és lóbálja a farkát.
Ennyit az aggodalmaimról.
Volt tegnap este a kertben egy nagyon aranyos, hófehér cica, meghatározhatatlan nemmel, de én a kigolyózott fiatal kandúrra tippelnék. Aranyos volt, vadászott képzeletbeli dolgokra, ugrált, rejtőzödött, és dörgölődzött hozzám. A Cici mellett már egészen elfelejtettem, hogy a normális macskákat nem csak két kézzel lehet felemelni, illetve hogy mennyire tudnak hízelegni plusz, hogy a normális reakció simogatás esetén nem a harapás-karmolás kombó.
Aztán persze megjelent a Cici is, és felfedezte az idegen macskát. Először csak fújt és hangoztatta az "én vagyok itt az erősebb kandúr, ideje távoznod" nyávogásását (ami egyébként nevetséges), mire a fehér cica összehúzta magát. Mivel a fehér macsek nem távozott Cici felborzolta a bundáját (ettől egészen úgy nézett ki, mint egy palotapincsi), és lerohanta a betolakodót, mielőtt annyit mondtam volna, hogy Ci! Fél másodperccel később és három méterrel arrébb (na meg némi hangoskodás után, nem kicsit ijedtem meg) a harcot eldöntöttnek nyilvánították, a fehér elsliccolt, a Cickó meg győzedelmesen arrébblibegett. Emlékeztetett egy hím oroszlánra, szóval van ám egoja.
Közben én biztos voltam benne, hogy ebből állatorvos lesz, kifolyt szemek és nyílt sebek, altatásos varrással, de némi vizsgálódás után kiderült, hogy senkin sincs egy karmolás, bár Cici egész este nem volt hajlandó a közelembe jönni – biztos úgy gondolta elárultam, mert haverkodtam az ellenséggel (amiben van is valami).
Egyébként van az az elméletem a macskáról, hogy meggyőződése, hogy én vagyok a kiszolgálószemélyzet (az a hülye, akit bármikor megkarmolhat/haraphat, csak mert), akinek kötelessége minden nap a megadott időben enni adni, és igény szerinti időben és helyen simogatni.
Anyáról szerintem tudja, hogy ő főz, mivel vele feltűnően készséges, és ez elég is neki.
Szerintem a tesómról és apáról azt gondolja, hogy túl nagyok ahhoz, hogy elzavarja őket, tehát maradhatnak.
Továbbra is tartom magam, hogy a macska (nagyritkán) egy tündér. Azonban nem bántam meg, hogy befogadtam, mert ha nem teszem, akkor mostanra éhen halt/megfagyott volna.
A tegnapi hidegfronttól teljesen megbuggyant a macska, egész nap dörgölődzött és nyávogott, de ahogy valaki nyúlt volna felé, hogy megsimogassa odakapott, és arrébb ugrott, ugyanazzal a lendülettel megfordult, és kezdett megint hízelegni. Még Anita is megmondta, hogy tiszta hülye a Cici.
Ma egész jó formát hoz, egy terítőn alszik, amin nem lenne szabad (kit érdekel?), ha valaki kimegy megnézi, hogy mit csinál, és amennyiben szimpatikusnak tűnik, odamegy dörgölődzni, és engedi, hogy megsimogassák.
Le is vontam a konklúziót, a macska frontérzékeny.
Ma összepakoltam az őszi ruháimat és a könyveket, amiket a Béla vasárnap átköltöztet Makóra. Minél jobban közeledik az összeköltözés időpontja annál jobban parázok, de annál jobban várom is.
Lemostam a biciklit is, végrevégre. Kiderült, hogy annyira lapos a kerék, hogy tolni se érdemes, a jelenlegi terv szerint szombaton a Bélával elvisszük a szerelőkhöz.