Tag Archive: iskola

Tanít

joy post on October 21st, 2011
Posted in alap, hangulat Tags: , , , ,

én, telefonon: – … és voltam anyánál a suliban festős-kézműves délután volt. Tök jó volt, megmutattam hogyan kell temperával festeni meg meséltem a gyerekeknek Yves Kleinről.

Béla: Kiről?

én: Tudod, az Yves Kleinről. Tudod, a művész, aki leugrott egy falról és lefényképeztette magát miközben zuhant.

Béla: Ja igen. De ugye nem a gyerekeknek?

én: De igen! Képzeld tetszett nekik! Onnan jött, hogy volt egy fiú, aki egységesen feketére befestett mindent, és akkor meséltem nekik az International Klein Blue -ról, és elneveztük a feketéjét Ádám feketének vagy hasonló. Azt persze kihagytam, mikor meztelen nőket festett be kékre, aztán végighempergette őket papíron.

Béla: Még jó…

én: És persze meséltem nekik, hogy van egy festménye, amin semmi más nincs, csak befestette a vásznat egységes kékre, mire az egyik srác megkérdezte, hogy az mire jó?

Béla: Teljesen igaza van.

én: Meg meséltem, hogy leugrott egy fal tetejéről arccal előre, hogy lefényképeztesse ahogy zuhan (lebeg)a semmiben, mire az egyik kislány teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy “és meghalt?” Szóval az iskolában mindig az érdekes dolgok maradtak ki, én meg úgy gondoltam hogy ezt pótolom.

*horkantás*

Béla: Anyukád nem fog hívni többet.

én (anyukámnak): Anyaa! A béla azt mondja, hogy nem fogsz hívni többet mert ciki voltam!

Anya: Már most se hívtalak.

Baba, és a szőke herceg sztereotípia

joy post on September 11th, 2009
Posted in párberszéd Tags: , , ,

Meg kell mondjam hogy a fiúmra rádőlt egy kaktusz, de túlélte. A kaktusz is.

Azt is meg kell mondjam, hogy egy jófej csajszi ült velem szemben a buszon (Luca, 1 éves), Makó-Szeged útvonalon iszonyat jól eltársalogtunk, tudta mondani, hogy igen/nem illetve, hogy baba. Mellesleg embert még szórólapnak így örülni nem láttam, felderült az arca, és vigyorgott, baba, mondta a képre mutatva. Nem baba, néni, szólt az anyja, mire ő: éééééé…!

Voltam anyánál is az általános iskolában, találkoztam egy tavalyi gyerekével, aki lány, neve Gigi:

Margit néni, ő a te gyereked?

Igen, ő a nagyobbik lányom.

És hányadikos vagy?

Ööö, hát másodikos.

Az meg hogy lehet?

Ő már egyetemre jár, mondta anya.

Jaaa… Akkor én idősebb vagyok, mert én már harmadikos vagyok!

majd:

Akkor neked már van szerelmed?

Igen van.

És ő is szeret téged?

Hát, legalábbis azt mondja.

És te szereted őt? (what the…)

Igen, nagyon.

És szőke? (XD)

Nem, fekete, és van szakálla is.

Akkor az csúnya!

 

Egyébként meg labdáztunk, aztán megmutatta hol lehet inni, aztán emelgettem, lóbáltam, lebeszéltem arról, hogy ő is emelgessen engem ("pedig én már felemeltem egy fiút, aki akkora mint te"), illetve nagy nehezen elfogadta, hogy a biciklimet nem próbálhatja ki. Megtudtam azt is, hogy ha én mondok valamit, azt nem kell betartani, mert én nem vagyok tanító néni. De már én is felnőtt vagyok, tiltakoztam, az nem számít, vágta rá három szóval félresöpörve minden ellenérvemet. Ebben maradtunk.