Tag Archive: kutya

joy post on July 14th, 2010
Posted in alap Tags: , , ,

véres és patkányméreggel teli bosszúról álmodozom reggel hat óta, mikoris zsinórban hatodjára keltem fel reggel hat után pár perccel a kínok kínjait átélő kutyavinnyogásra, amit az vált ki, hogy a korcs egyedül maradt mert a gazdája dolgozni ment. nem csak öt percig tart, egész délelőtt nyomja, folyamatosan kisebb szünetekkel, nem lehet aludni-pihenni, mert az ember idegrendszerén lovagol a rekedt kappanhangjával, és közel állok hozzá, hogy tényleg megnyúzzam. gondolom az érzelgősebb női olvasok képzeletében az én homlokomra most szarvam nőtt, és kiderült hogy az ördög egyenesági leszármazottja vagyok ráadásul feldereng egy cuki nagyszemű kölyökkutya képe, de sajnos csalódást kell okoznom: egy otromba vértacskóról van szó, aminek a gazdái szétverték az idegrendszerét, merthogy úgy majd bizt’ harapós lesz, hát a kutya gyáva lett és fél egyedül, én viszont tényleg harapós lettem.

a gazdájáról is mindent elmond, hogy félcigány, aki a malomba jár takarítani, és pár éve megcsinálta, hogy elkérte a földre hullott lisztet a disznajainak, aztán lopott hozzá zacsit is, otthon átszitálta, aztán becsomagolta, majd elkezdte eladogatni a környékbeli kisboltokban. ezután a kis sztori után sejthető, hogy mennyire figyelmes és kompromisszumra kész emberről van szó, hát semennyire, nagy ívben le se szarja, hogy senki se tud aludni a szomszédai közül. a lényeg hogy ő nem hallja bmeg.

éjszakai kutyaugatási mizériáknak elég hosszú sora van az utcában, tizenéve lakunk itt, de mindig volt egy elmebeteg kutya, ami éjszaka folyamatosan vonyított/ugatott. Abból, hogy mennyire foglalkoznak /értik meg/értik félre az itt lakó emberek az állataikat meg leszűrhető, hogy milyen szinten van a kulturáltságuk, hát olyan alacsonyan tényleg. az utcában nagyrészt cigányok meg idősek laknak pár tehetősebb embertől eltekintve. itt mindig is olcsó volt a telek az építkezéshez, csak tudnám miért.

Sohatöbbé agarakat

joy post on August 21st, 2009
Posted in hangulat Tags: , ,

Az algaevő által nem elfogyasztott zöldségek száma kettőre emelkedett, beállt a sorba a tök is.

 

Tegnap, mikor egy dühroham kíséretében rájöttem, hogy ronda és kövér vagyok, meg előnytelen a hajam, és undorító a szemöldököm, na és akkor eldöntöttem, hogy levágatom a hajam, aztán elmentem sétálni A-val és a két kutyájával, és olyan idegesen jöttem haza, hogy konkrétan az se érdekelt volna, ha három bibircsók nő az orromon. Konkrétan az a kutyája, amit én fogtam orvul és minden előzmény nélkül beleharapott egy futkározó nőbe (ezt úgy kell elképzelni, hogy sétáltunk A. középen, én az út szélén, beszélgettünk, a kutyája mögötte sunnyogott, aztán A. kiabálása, majd női sikítás). Az incidens után kutyát cseréltük, az utolsó 200 méteren megláttak egy lajkát, mire a nálam levő kan bevadult, és őrjöngve próbált eljutni a lajkához, gondolom nem azért, hogy szaladgáljanak egyet, én meg két kézzel a pórázba kapaszkodva bokáig merültem a puha homokban, soha többé nem kell ez nekem, esküszöm.

 

Kutya vagy nem Kutya?

joy post on July 5th, 2009
Posted in alap Tags:

Azt mondta tegnap az anyám, hogy erre az évre vége a sárgabarackozásnak, ami még a fán van, az ott fog megrohadni, ámen.

Kínáltak jövő tavaszra egy foxi kiskutyát, nem tudom. Egy foxi sokat ás, egy foxi önálló, egy foxi nem viselné el, hogy a kandúr kiskirályoskodik felette.  Ezzel szemben egy foxi önálló, bátor, játékos, neszes, okos, szívós.

Nem tudom mi legyen, anya talán hajlandó lenne, de a többiek tuti nem. Anyának abban is igaza van, hogy ha én nem vagyok itt senki se foglalkozik vele, márpedig én elég keveset vagyok itt.

Úgyhogy inkább a józan észre hallgatok, és nem lesz kutyánk továbbra se.

A majdról

joy post on June 19th, 2009
Posted in hangulat Tags: , , ,

Este, sötét. hűvös. Minden ablak nyitva, rovarok beköltöznek a szobába; nem baj, elférnek. Tíz óra. Dübörgő zene, hangos, zavar, mert tanulnék. Nem baj, gondolom én, autós, mindjárt elmegy. Kiderül, hogy koncert. A koncertek nem mennek sehová. Nem baj, gondolom én, kibírjuk. Dübörög az ideg a fülemben.

Én: Egy falu végén akarok lakni!

Béla: Én is!

Én: Te miért is?

Béla: Mert ha egy falu végén laknánk, akkor együtt laknánk, és valószínűleg hegyekben, és minden nyugodt lenne.

Közben a lakótárs koncertet rendez, partizenét hallgat, ezerrel. Lecsavarom, amíg cigiznek, ők vissza. Két irányból kétféle zene, elalszok.

Reggel üres a lakás, meg azóta is. Fura, kérdeztem, hogy megy-e bulizni, aszonta nem, tegnap este elment és azóta se jött haza. Nála vannak az elemeim, szükségem lenne rá. Most hívjam föl ezért? 

Kitakarítottam, hiába már most érzem: mire visszajövök megint úszni fog a konyha a morzsában és a mosatlanban. Fáj a hátam, vérezni fogok pár órán belül.  Mindjárt indulok, pedig jó itt: a párna melegíti a derekam, meg egyébként is, minden tiszta.

Mielőtt menstruálni kezdek, mindig feszült vagyok, belső feszültség. Vágyok dolgokra, és azt akarom, hogy azonnal megkapjam erőfeszítés nélkül. T-betűs dolgok hiányoznak. Türelem, tolerancia. Akarom, most akarok a fiúmon feküdni és csókolózni de semmi mást, akarok forró lángost mellettünk tiszta tányérokon. Vissza akarom kapni a kutyámat.

Durcimutató veszélyes tartományban.

 

Legszívesebben nem mennék át, de sajnálom azt a kutyát (Picur),ezer százalék, hogy egész héten nem sétált eleget. Összeszedjük magunkat, és indulunk.