Olyan trés entellektüelnek érzem most magunkat, a fiúm Európa-jog II-ből vizsgázik, én meg elimiációs mátrixokról, kondíciószámokról, általános és interpolációs kvadratúra formulákról tanulok a TIK-ben, és közben komolyzene (szerűség) szól, este Presztízs díj átadás lesz, miközben én otthon vért izzadok a következő félévi kurzusokon a legjobb helyekért.
Közben persze eszembe jut, mikor a fiúm délután kijelentette, hogy még soha senki se bizonyította, hogy én valaha használtam az agyamat, én pedig boldogan helyeseltem, hogy igen-igen.