kötni tanulok. a szemelvesztés már remekül megy.
építettem hóembert, a macska kritikusan figyelt. mikor hógolyóval dobáltam a kerítést elmenekült, majd megint előkerült. megengedte hogy megsimogassam a feje tetejét, és a hátát. egy másodpercig se titkolta a lenézését, miközben fél óráig folyamatosan szövegeltem neki, ettől függetlenül állandóan dörgölődzött és mindenhová követett.
imádom.
a kutya nélkül nem az igazi.