Na, most ment el a távszámla pont hu ügyfélszolgálatának a második segélykérő levelünk, mert anya a múlt hónapban elfelejtette a felhasználónevét és a jelszavát, és most nem tudjuk megnézni a számláinkat. Elég volt mára az informatikai zsenialitásából
Monthly Archives:June 2009
Az anyám és a számítógép
Mikor hazajöttem azzal fogadtak, hogy nézzem meg a számítógépet, mert egyszer internetezés közben kiírta (mi írta ki? nem tudom… ablak…), hogy a számítógép vírussal fertőzött és azonnal töltse le az antivirus defenser 2009 pro anyámkínját, amit azóta nem lehet kikapcsolni és állandóan kiír valamit angolul. El is magyaráztam nekik, hogy nagyon ügyesek, és letöltöttek egy vírusírtónak álcázott kártevőt.
Ebből már sejthető, hogy anyukám retteg a kártevőktől, amik azonban újra és újra tanyát vernek a számítógépen mióta nem lakok itt a hozzánemértése és a naivitása miatt. A helyzetet súlyosbítja, hogy anyukám egy kicsit se beszél angolul, és nincs is rá igénye.
A fiúm vasárnap újratelepítette a gépet. Erre anya tíz perccel ezelőtt már kiabál, hogy menjek nézzem meg a gépet, mert kiír valamit, és vírust talált.
Kiütéseim vannak a kiír valamit kifejezéstől és még csak három napja vagyok itthon.
otthon 1
Nahátakkor én mikor nekiálltam levakarni a felesleges bőrt a kiválasztott szőlőtőkéről esni kezdett az eső, ejnyedemérgesvagyok.
Itt volt az anyám, aszonta hogy ad fél órát, hogy összapakoljunk, mert tökig van velünk. Azt mondjuk nem mondta meg, hogy mégis hová pakoljam el a cuccaimat, pedig azért az infóért hálásabb lettem volna, muhahaha
Ó, az a tetű nyár
Egyetemi szerelmek. Kollégiumi szerelmek. Szerelmesek, akik az év tíz hónapját töltik egy városban, egy épületben, egymás mellett, két hónapot egymástól elérhetetlen távolságban. Rémálom.
Mióta eldöntöttem hogy programozást akarok tanulni az eltére akartam járni. A középiskola utolsó félévének elején megismertem a fiúmat. A fiúm, az Makón lakik, én Baján és Budapest az a város, ami mindkettőnktől kifizethetetlenül messze van, főleg a heti szintű utazgatásoknak. Egy hónapja jártunk már, mikor le kellett adni a felvételi jelentkezési lapot, az utolsó éjszakáig vártam a kitöltésével. Tele voltam kétségekkel – minden határozott nő elmondhatja, hogy a férfiak miatt feladni egy álmot sose vezet jóra -, de végül Szegedet írtam első helyre. Nem voltam biztos magamban, de úgy éreztem jól döntöttem.
Aztán eltelt még fél év, és mi hipp-hopp 30 km távolságba kerültünk. Az elején furcsa volt, hogy nem heti egyszer találkozunk, hanem heti kétszer, háromszor, és hétvégén mindig együtt vagyunk. Egyszerre elmúlt az a furcsa érzés, ami egész addigi kapcsolatunkat végigkísérte: hogy nekünk sosincs időnk semmire, és folyton csak rohanunk. Mindenre lett időnk, és az is kiderült, hogy meg tudom szokni, ha valaki alszik mellettem.
Aztán eltelt egy év, és megint nyár van, és a Béci még mindig Makón lakik, és én még mindig Baján, és a két város között levő távolság valamiért nem lett kevesebb, és a benzin se lett olcsóbb – de legalább ingyen telefonálunk, ebbe kapaszkodok. Megint hetente egyszer találkozunk, és megint nincs időnk semmire, amit eltervezünk.
Ennek fényében nem meglepő, hogy én csak egy napja vagyok itthon, még ki se pakoltam, de már most alig várom, hogy visszaköltözzek, és megint rendszeren találkozgassunk, hogy esténként filmeket nézzünk, hogy a közös életünket éljük.
Egy egyetemista nő költözése
Szóval van a nagy fekete táskám (utazótáska duplája), egy utazótáska egy hatvan literes kukás zacskó, egy hátizsák, egy akvárium, egy 15 literes doboz a halaknak, két laptoptáska, egy nagy barna bőr hátitáska, három közepes doboz, meg egy nagy.
Meg egy suzuki swift.
Befér-e?
Tegnap költözött ki F, aki nő, és az a hobbija, hogy ruhákat turkál. Volt neki egy a legnagyobb méretű bőröndből, három hatvan literes kukás zacskó, kb öt doboz, még egy doboz, olyan amiben a zöldségeket árulják, meg még három utazótáska. Skoda kombival mentek, állítólag padlótól plafonig pakoltak.
Az algaevő
Úgy néz ki az algaevő lány, legnagyobb szomorúságomra. Mindenki tudja, hogy két punci nem fér meg egy csárdában.
Azért most talán mégis, szerencsére ő le van korlátozva 35 literre, a szoba többi része az enyém. Súlyunk arányát tekintve igazságos elosztás, na.
A hosszú kapcsolat titka – szubjektív
Úgy gondolom a hosszú kapcsolat titka az, hogyha az ember újra és újra bele tud szeretni a párjába.
Én újra és újra beleszeretek a Bécibe, legutóbb akkor, mikor közölte velem, hogy a müzlihez kiskanalat adjak neki, mert azt úgy szereti enni. Mer' van aki nagykanállal eszi a müzlit, de szerinte az úgy nem jó, kiskanállal az igazi.
Én is kiskanállal szeretem enni a müzlit.
Nem veszünk semmi mást!
Szóval úgy áll a dolog, hogy tegnap elég pocsékul éreztem magam, úgyhogy Béci belement abba, hogy elvisz a Corába, és veszünk egy adag Milli túrórudit (5×30 gramm), meg is fogadtam, hogy nem veszünk semmi mást. Kétszer egymás után.
Bementünk, és elindultunk, hogy vegyünk egy gumikesztűt, de meggondoltam magam félúton, és mivel úgyis az állateledeles szekciónál voltunk bementünk, csak úgy nézelődni. Néztünk, nézelődtünk, amikor hogy-hogynem a fiúm a legfelső polcon, amire én magamtól sose néztem volna fel (alacsony vagyok) meglátta, hogy a tetra fűtők 3000 forintosak. Na most nekem egy kétezer forintos hévíz fűtőm van, nagyon szeretem, az egy hónapos működése alatt nem romlott el, és ennél többet nem is várhatok tőle. Nem vagyok elégedett vele, össze-vissza fűt, általában túl, nem is kicsit, ha 24 fokra állítom, akkor simán felfűt 28-29 fokra, ha 18 fokra tekerem, akkor már csak 24-25-re. Szóval álltunk előtte (bolti ár kb 5000 forint), és akkor a fiúm azt mondta, hogy van pénzed, én meg rávágtam, hogy van. Szóval most van egy tetra ht 50 fantázianévre hallgató fűtőm, nagyon szexi, fekete-zöld, nehéz, látszik rajta, hogy minőségi anyagból van, könnyen leolvasható róla a hőmérsékleti skála, imádom, szép, impozáns. Két menő fekete tapadókorong van hozzá, biztosan fogja a cuccot, nem mozog úgy, mint a hévíz.
A próbafűtés során már végigtisztogatta az algaevő (gyorsan végzett, kit lepett meg?), szóval neki is szimpatikus. Mondjuk az algaevő mindent letszitogat az akváriumban, ami nem üveg, a szűrőt naponta többször is. Végigjárja a díszkavicsokat – hiába várom, hogy egy picit bealgásodjanak. Alapossága kiterjed a hőmérőre is. Az üveget meg én úgyis lekapargatom, mert elhiszem hogy nem jut ideje rá:D
Ezután bementünk a baumaxba (csak körbenézünk!), vettünk egy reluxát, ami a fiúm és az anyukája szerint 80 cm-esnek kell lennie, szerintem 60, és ma kiderült, hogy tényleg 60 centis az ablak, profi vagyok.
A majdról
Este, sötét. hűvös. Minden ablak nyitva, rovarok beköltöznek a szobába; nem baj, elférnek. Tíz óra. Dübörgő zene, hangos, zavar, mert tanulnék. Nem baj, gondolom én, autós, mindjárt elmegy. Kiderül, hogy koncert. A koncertek nem mennek sehová. Nem baj, gondolom én, kibírjuk. Dübörög az ideg a fülemben.
Én: Egy falu végén akarok lakni!
Béla: Én is!
Én: Te miért is?
Béla: Mert ha egy falu végén laknánk, akkor együtt laknánk, és valószínűleg hegyekben, és minden nyugodt lenne.
Közben a lakótárs koncertet rendez, partizenét hallgat, ezerrel. Lecsavarom, amíg cigiznek, ők vissza. Két irányból kétféle zene, elalszok.
Reggel üres a lakás, meg azóta is. Fura, kérdeztem, hogy megy-e bulizni, aszonta nem, tegnap este elment és azóta se jött haza. Nála vannak az elemeim, szükségem lenne rá. Most hívjam föl ezért?
Kitakarítottam, hiába már most érzem: mire visszajövök megint úszni fog a konyha a morzsában és a mosatlanban. Fáj a hátam, vérezni fogok pár órán belül. Mindjárt indulok, pedig jó itt: a párna melegíti a derekam, meg egyébként is, minden tiszta.
Mielőtt menstruálni kezdek, mindig feszült vagyok, belső feszültség. Vágyok dolgokra, és azt akarom, hogy azonnal megkapjam erőfeszítés nélkül. T-betűs dolgok hiányoznak. Türelem, tolerancia. Akarom, most akarok a fiúmon feküdni és csókolózni de semmi mást, akarok forró lángost mellettünk tiszta tányérokon. Vissza akarom kapni a kutyámat.
Durcimutató veszélyes tartományban.
Legszívesebben nem mennék át, de sajnálom azt a kutyát (Picur),ezer százalék, hogy egész héten nem sétált eleget. Összeszedjük magunkat, és indulunk.
Könnyebb
Most értem haza. Konkrétan ez volt életem eddig legjobb vizsgája, mivel tudtam a választ a kérdésekre. A programot tíz perc alatt megírtam. Már csak a figyelmetlenségből elkövetett hibák játszanak, jó esélyem van egy erős hármasra, amennyiben ez a szerencsenapom egy négyesre is.