olvastam a szürke ötven árnyalatát, hát ilyen szörnyűség már régen történt velem.
az útont még nem olvastam el, pedig képzeljétek, fent a neten, az egész fent van, le lehet tölteni. viszont olvastam egy interjút krasznahorkai lászlóval, és tőle is akarok olvasni, és közben vettem két könyvet angolul anne ricetól, és venni fogok még hármat, és mennyi olvasnivaló, sose jutok a végére.
lehet hogy nem is akarok.
egyébként meg itt lakok a hordós téren, megy innen a villamos, amit néhagyakran trolinak hívok, és én is megyek a hármas metróval, és tériszonyos vagyok a metró mozgólépcsőn, felfelé-lefelé mindegy, a legbravúrosabb tettem, ha elengedem a kapaszkodós korlátot, és már csak a lábujjammal kapaszkodok a cipőmbe, és görcsösen nem nézek le, miközben mások trappolnak el mellettem lefele, lefele, lefele.
Aztán odalent a peronon találkozunk pár másodperc múlva.