Monthly Archives:October 2013

A szintet el kell érni

joy post on October 30th, 2013
Posted in Uncategorized
én: venni kell a kutya alá még valamit
 szóval vagy turiban egy leselejtezett kabátot
 vagy egy ágyat, vagy valamit
Béla:  odaadom a kék kabátom
én:  az a pót kabátod
 és nem jó az anyaga
 valami melegebb kellene
Béla:  melegebb???
 az kra meleg
 volt már rajtad?
én:  de nem jó
 plüssös, vagy kötött vagy ilyesmi kell
Béla:  az egy felsőkategóriás kabát volt csillió forintos
én:  de kutyának nem jó

apró lépések is messzire visznek néha

joy post on October 29th, 2013
Posted in alap Tags: ,

Három cukrot tettem a teámba, pedig ötöt szoktam. Ez a fogyókúrám – írtam abélának, aki visszaírta, hogy szupi.

Bajuszrángás

joy post on October 22nd, 2013
Posted in alap Tags: ,

Tegnap meg smároltunk abélával, mikor mondom neki, hogy

-Dörzsöli a bajuszod a számat.

-Ó – mondja, ami egy univerzális diplomatikus minden helyzetben megfelelő hang, abélának meg különösen jól áll.

-Hol az olló? – kérdezem, és fel le járkálok a szobában hogy megtaláljam.

-Itt van az asztalomon – mutatja.

Felveszem.

-Hol a fésű? – kérdezem, és fel le járkálok a szobában hogy megtaláljam.

-Itt van előttem az asztalomon – mutatja.

Ezután jött az a rész, amikor a tupír fésűvel kifésültem a bajuszát, majd miliméterről miliméterre vágtam belőle. Apró fekete szőrök mindenfelé.

Komolyan mondom, ezután sokkal megértőbb leszek az orvosi műhibákkal kapcsolatban, kicsit mindig megcsúszhat a szike olló, bárkivel előfordulnak végzetes balesetek, izomrángás, ilyesmi. De komolyan. Több akármilyen vitamint kellene ennem, mondtam is abélának, hogy eszek multivitamint, abéla meg mondta, hogy inkább ne, mert hízlal mint az állat, szóval inkább mégse eszek akármilyen vitamint, hadd rángjon a kezem, azé’ van.

Szóval miután megrángott a kezem, és vele együtt az olló is a béla bajuszában, és éppen megszállottan fésültem azt a helyen, ahol szőrnek kellett volna lennie, akkor abéla kinyilatkozott, hogy

-Ezen a fésülés már nem segít – én pedig röhögni kezdtem, és ettől úgy rázkódott a pálcát ollót tartó kezem, mint egy f1 pilótáé amikor háromszázzal megy, és erre mondta is abéla, hogy ő ilyen amplitúdójú kilengéseknél nem érzi magát biztonságban, és már nem csak a bajuszát félti, én meg mondtam neki, hogy ez mind miatta van, mert nem vág komoly fejet, pedig az elején milyen ügyes volt, aztán levágtam a bajusza másik felét is, állati jó lett,  bele se tudott kötni. Mondtam neki hogy megcsinálom a szakállát is, de azt már valamiért nem akarta hagyni, szóval smároltunk még egy kicsit aztán otthagytam.

 

 

Haszonállat

joy post on October 22nd, 2013
Posted in alap, kutyás

Olyan ez, hogy a kutyával végtelennek tűnő gödör harcba csöppentünk, mi temetjük, ő ássa, mint valami perverz modern drámában, értelmetlen és egymást kioltó cselekvések soha be nem fejeződő sorozata.

 

Arról nem is beszélve hogy a postánkat is rendszeresen apró fecnikre tépi.

Eszkalálunk

joy post on October 21st, 2013
Posted in Uncategorized

A nap szava. Rémes.

rozsda ette

joy post on October 19th, 2013
Posted in alap Tags:

Olyan van most, hogy aki a teletál weboldalát csinálta, na azt összeverném rozsdás vasdarabbal.

ütős érzés

joy post on October 16th, 2013
Posted in kutyás Tags:

Van az az életérzés, amikor az ember áll a kutyafuttatóban egy darab szalonnával a kezében, és kiabál a kutyájának, hogy jöjjön vissza, miközben már az összes többi kutya az ember körül áll/ül/pitizik/pacsit ad/ugrál, a sajátja meg meg még direkt hátat is fordít és az ellenekző irányba indul mintha semmit se hallana.

Na az ütős.

A kutyáról meg abéláról

joy post on October 9th, 2013
Posted in alap, kutyás

Olyan ez, hogy ha elviszem sétálni a kutyát két órára, ami alatt lefáraszt három másik kutyát meg félig egy vizslát, aztán hazaviszem, akkor egész éjjel kussban van, ha nem, akkor hajnali hatkor már a kert átrendezésén dolgozik, amihez zavaróan nagy intenzitással bocsát ki magából hangullámokat is.

Abéla egyébként megijeszt, mert mikor tegnap mondtam neki, hogy akkor most válogasson ágyneműt, meg segítsen áthúzni, meg ne játsszon tovább hanem menjen el fürdeni meg hajat mosni, és lefekvés előtt ne menjen ki cigizni, akkor mindezt egy szó nélkül megcsinálta, még a cigizést is, de komolyan.*

Tuti megcsal.

Az is érdekesség, hogy nem megyek valahová abélával, akkor száz százalék, hogy az évszázad dugójába kerül, lásd Árpád-híd környéke, meg Határ út környéke, ahol háromnegyed órát állt, mert nem tudott kijönni a parkolóból, de közben se unatkozott, mert gyártotta magára az ősz hajszálakat.

Van nálunk valami probléma, mert mióta velünk lakik a kutya, az is rohamtempóban őszülni kezdett, pont mint abéla, tuti valami fertőző nyavalya, majd kiírom a kapura, hogy vigyázat, őszülés, belépés csak saját felelősségre.

 

*tudja mi kell a nőnek

joy post on October 4th, 2013
Posted in alap

Nem igazán tudom mit írjak, lesz új munkahelyem, pedig az előzővel is teljesen elégedett voltam, sétáltam ma kint a töltésen, ami jól esett, napsütés, színek, meg víz, meg fák, rendes igazi fák, nem azok a csenevész városi suttyók, hanem rendes vidéki fák, meg hattyút, rendes hattyút, nem azt a túletetett hattyú gombócot, ami már csak kunyerálni tud, repülni meg alig.

Tegnap szedtünk diót, ma meg zsákba töltöttem, komolyan mondom itt kéne éljek, mit keresek a fővárosban?

(munkát)

Lefestetjük a hónapban a kocsi motorháztetejét, abéla egyszínűt akar, de szerintem, hát szerintem festessük rá egy fagyi sziluettjét, tölcsér meg három gombóc, imádnám. Nekem még matricából is jó.

De komolyan.

Az albérletben 16 fok van, abéla már hajlandó begyújtani.

Viki műtét

joy post on October 4th, 2013
Posted in kutyás Tags: , ,

Volt a Vikinek az a furcsasága, hogy tüzelés végén, az utolsó napon újra vérezni kezdett. Hasmenése is volt, és rengeteget ivott, igaz ez mind az augusztusi kánikula közben történt.

A hasmenés miatt mindenképpen állatorvoshoz vittük, ahol azt mondta a doki, hogy nagyon görcsös a hasa, valószínűleg nagyon fáj neki – na ez nem látszott a kutya viselkedésén egyáltalán. Mondtam neki a tüzelést is, meg hogy első tüzelés, de akkor se tetszik nekem, mert gennyes méhgyulladásra gyanakszom. Az orvos azt mondta, ohgy még egy hét türelmi időt adjunk a dolognak, mert az első tüzelés lehet ilyen össze-vissza, és mivel a hasmenés miatt egyébként is vissza kellene mennünk, akkor ha még fennáll a probléma, akkor majd beszélünk róla újra. Kaptunk otthonra gyulladáscsökkentőt is, 3 napnyi adagot.

A hasmenése a diéta + gyógyszer mellett szépen javult, negyedik napra már rendben volt. Ami ezzel párhuzamosan aggasztott, hogy ahogy elkezdte szedni a gyulladáscsökkentőt a tüzelés jelei (barna folyadék + duzzadt péra és mellbimbók) egyből csökkentek, majd a gyógyszer elhagyása után ismét erősödtek, szóval nem volt kérdéses, hogy megyünk vissza az orvoshoz.

Az állatorvos ismét áttapogatta a kutyát, mondta az teljesen normális tapintás alapján, és tapasztalatai alapján lehet még cisztás a petefészke, és az okozhatja a tüzelés elhúzódását. Ekkor megoldás lehet hormonkezelés illetve műtét. Méhprobléma esetén szintén antibiotikumos kezelés és műtét lehetséges. Mondtam az állatorvosnak, hogy mindenképpen ivartalaníttatni akartuk a közeljövőben. Az állatorvos meg tök normálisan felajánlotta, hogy akkor hagyjuk a labort, tök felesleges anyagilag is ennyit(majdnem annyit, mint a műtét maga) rááldozni, ha egy fél év múlva úgyis kipakoltatjuk, essünk túl rajta amint hűvösebb az idő. Ez szeptember első hetét jelentette.

Addigra biztosak voltunk benne, hogy a kutyának mindennap fájdalmai vannak, mindig nyögött, mikor lefeküdt és néha morgott magában. Az étvágya szuper volt, de játék közben is hamar elfáradt, lefeküdt.

A műtétről maga úgy nézett ki, hogy reggel abéla odavitte, hazajött értem, elmentünk a piacra, aztán visszamentünk a kutyáért. A kutya még nem ébredt fel teljesen, igazából félig se, kidülled, semmibe meredő szemek, ernyedt végtagok. Kísértetiesen hasonlított egy olyan kutyára, aki szörnyet halt – azt leszámítva, hogy ahogy meghallotta a hangunkat csóválni kezdte a farkát. Az állatorvos meg elmondta, hogy a kutyánk vérzékeny(wtf??), és elég nehezen állt a vérzés, szóval ha otthon megint komolyan vérezni kezd, akkor azonnal telefonáljunk. Egyébként a petefészke hatalmas volt, és tele volt cisztákkal, szóval probléma megoldva.

Itthon miniálisan vérzett, és onnantól kezdve hogy kiengedtük az udvarra a házból egész nyugodtan átaludta az egész napot. Délután adtam neki enni, amit megevett, majd órák múlva emésztetlenül kihányt, következő nap szintén. Esténként belázasodott.

Harmadik nap már egész jól volt, nem volt lázas és rendesen evett. Aznap este visszamentünk kontrollra, ahol megpróbálta megharapni az állatorvost (majdnem sikerült neki), és kapott egy adag antibiotikumot, ami elég jóféle lehetett, mert azóta nem gyulladt be a bal szeme egyszer se, pedig az előtte visszatérő probléma volt.

Utána még volt pár nehéz nap, ahogy húzódott össze a seb, nagyon sokat ugatott, éjszakánként is. Varratszedésre összeforrt, a seb, már attól féltünk hogy belenőttek a varratok is… Maga a varratszedés horror volt, a kutyát ketten fogtuk le, bepistilt közben és be kellett kötni a száját mert megharapott volna minket. Tíz perc birkózás egy perc varratszedésért.

Mikor kijöttünk a rendelőből magától beszállt az autóba, ilyet előtte még sose csinált. Szépséghiba, hogy a kormány mögé szállt be:)

Azóta viszont remekül van, sokkal aktívabb és vidámabb, mint a műtét előtt, jobban is alszik éjszaka, kevesebbet ugat, és emiatt mi is jobban alszunk:) A seb gyönyörűen gyógyult, két hét után már csak egy nagyon halvány vonal látszódik, illetve a szőr hiánya az, ami szembetűnő.