Írtam a fiúmnak sms-t, hogy boldog utolsó munkanapot 2010-ben.
Erre felhívott, hogy az utolsó munkanap holnap van.
Azt mondta így is szeret.
Írtam a fiúmnak sms-t, hogy boldog utolsó munkanapot 2010-ben.
Erre felhívott, hogy az utolsó munkanap holnap van.
Azt mondta így is szeret.
Én, anyának: Ha négy gyerekünk lenne mit mondanál?
Anita: Hülye vagy.
Anya: Ez velős volt.
Anita, Battlefield2-vel játszik, miután meghalt és feléledt:
-De most megtanuljátok mi az élet rendje! Egyedül elfoglalom a másikat! *táborhelyet* Csak tudnám hol van… De most, most tudod mit fogok csinálni?
Én:
-Megtanulod használni a térképet?
Anita, a térképet nézve
-Is.
Magában:
-Most nézd meg, körbemegyünk. Mintha én vezetnék, csak nem.
a változatosság kedvéért takarítottam és utaztam, semmi extra.
a vizsga kettes lett, enyhénszólva az ideggörcs jött rám, és már megint nem tudom minek járok egyetemre.
munkám úgyse lesz, akkor meg minek?
felkeltem, eldöntöttem, hogy nem megyek vizsgázni, mert úgyse fog menni, bementem, nem sikerült, vártam fél órát a buszmeállóban, hazajöttem és itt vagyok.
Megoldottam, ezt:
(legörgettem, és egyszer csak megláttam, hogy ez igazából egzakt, eh de szemét, de szemét a Szabó T.)
azért az is mekkora, hogy abéla kabátján is tönkrement a zipzár, meg az enyémen, is, szóval béla megkérte az öccsét hogy vigye el zipzároshoz megjavíttatni, mert egyikünk se ért rá.
még jó, hogy csak párszor rágtam abéla szájába, hogy az én kabátomnak az a baja, hogy néha nem lehet felhúzni a zipzárt, néha meg igen, de akkor is szétjön, szóval kocsit kell rajta cserélni, és készen van, ezt kell mondani, hogy ki kell cserélni a kocsit.
erre jött fel este abéla munka után, hogy elvitte a tesója a kabátokat, az övét ott is hagyta, de az enyémet visszahozta, mivel nincs semmi baja, tessék fel is van húzva a zipzár.
úgyhogy egyből kaptam egy kis idegrohamot, amit lenyeltem, nem tehetnek róla hogy hülyék stb, mondtam jól van, majd hazamegyek Bajára, ott megcsináltatjuk.
aztán csak előkerült még a téma, tehát volt alkalmam egy közepes dühroham közben bemutatni, hogy nem NEM LEHET MINDIG FELHÚZNI a zipzárt, ezért kellett MEGJAVÍTTATNI, hát nem vagyok annyira HÜLYE, hogy egy jó télikabátot TÉLEN TÉLEN!!!! elvigyek MEGJAVÍTTATNI, hát mégis mi a faszt gondolnak rólam, ekkor adta meg magát a jónak ítélt zipzár: nemes egyszerűséggel kettétört, azóta is kerülgetjük a darabjait.
Egyébként nem tudom eldönteni, hogy ki a legagyroggyantabb a történetben, a fiúm tesója, aki nem erősködött, hogy hát mégse küldenek ide egy jó kabátot, vagy a zipzáros néni, aki feltételezte, hogy van olyan hülye, aki elvinne hozzá egy jó kabátot, egyszóval holtversenyben vezetnek.
Még agyalok ezen egy kicsit.