Anyámnak megműtötték a szívét -sikeresen-, ezzel a mindenféle szívműtétet túlélők aránya a családban (a fiúm apja többet számít) már egész jó az országos átlaghoz képest.
Anyámnak megműtötték a szívét -sikeresen-, ezzel a mindenféle szívműtétet túlélők aránya a családban (a fiúm apja többet számít) már egész jó az országos átlaghoz képest.
Mesélte abéla, hogy Veszprém-Szeged úton végig egy velem egykorú lány(nő) mellett utazott (felhördültem), és egész úton egy szót se szóltak egymáshoz(megnyugodtam), de Szegeden leszállás előtt a lány odaköszönt neki, hogy “Viszont látásra”! (felröhögtem), hát mi ez már, mondja, biztos nem az ősz szálak miatt a hajamban.
Milyen szálak, azok tincsek, gondolom, de azért azt mondtam, hogy szerintem a szakáll többet öregít, mint a haja, de hiába, biztos látta rajtam hogy.
Kicsivel később megjegyezte, hogy mekkora ősz tincs van már elöl a hajában, ami engem elég váratlanul ért, és csak annyit tudtam mondani, hogy de édes, az már hónapok óta ott van!
Erre olyat mondott a fiúm, hogy hogy akárhányszor találkozunk, neki mindig van x önbizalma, és mire elmegyek már csak x-50 marad. Azt nem tudom, hogy az 50 honnan jött, vagy arányaiban hogy viszonyul x-hez, de sztem abéla se. 50 ezek szerint nagy számnak tűnik a jogászoknál. ezt érdemes megjegyeznem, hátha egyszer az életben ügyvéddel kell alkudoznom, és akkor majd bevághatom, hogy a per tárgyának értékének 1/ÖTVENED részéért vállalja az ügyet. A fiúm szerint az ügyvédek/jogászok/ügyészek nem teljesen hülyék a reálos dolgokhoz. Szerintem se teljesen, csak majdnem teljesen.
Azt se kérdeztem, hogy az önbizalma visszatöltődik-e akkor, mikor nincs a közelemben de szerintem igen, mivel elég gyakran jön olyan elbeszélésekkel, hogy ült a buszon és mellé/vele szembe ült egy dugni való tök jó csaj, és végig vele szemezett. Ilyenkor persze sose mondom, hogy biztos az ősz haját nézte, tehát végeredményben egy arany jó lélek vagyok.
Egyébként meg hogy rólam is legyen szó, voltam tegnap programozós-állásos tesztíráson, és mivel utoljára alkfejl. órán előző félévben láttam java-sql kódot (c# rulz), úgy is sikerült. Tehát már voltam egy olyan tesztíráson, ahol csak az iq tesztet és az általánosan művelős(helyesírás) részt tudtam normálisan kitölteni. ezzel bekerültem a tipikus végzős programozó körbe: okos, de nem tud szart se.
Ezúton jelzem, hogy az adatbázis-kezelőt az imént látott módon kell leírni, mert háromszoros szóösszetétel. Ugye??
fail.
gitta: épp most tettem boldoggá magam.
abéla: és milyen eszközt használtál?
gitta: túrórudit.
Mi a fasz van mondogatom folyamatosan tegnap óta, és az emberelviselési hajlandóságom a nulla felé tendál.
Puncis bekezdés jön: Elmentem tegnap egy BEZÁR A BOLT MINDEN 1000 Ft kiárusításra, reggel nyolc órakor “indultam”, és fél ötre értem oda, naná hogy üres volt az üzlet. Azért elhoztam egy futós pulcsit, egy futós háromnegyedes nacit, meg egy futós combközepes nacit, mi lett volna, ha nyitásra megyek? Wtf, nincsen pénzem, de a nem létező futáshoz már fel tudok öltözni. WTF, mi az isten.
Nagyon jó, nagyon jó, mondta a fiúm ez nem drága.
Puncis bekezdés vége.
A hangulatomon nem javít, hogy ettem egy fél konzerv májkrémet, és most tele van az állam pici, irritáló-viszkető-fájó kiütésekkel. Hiába na, aki hülye szenvedjen.
Én meg
gitta üzenete:
http://www.youtube.com/watch?v=4dFadDx_u2U
ennek ilyen tangós alapot adtak?
nézd meg!
Bela üzenete:
igen
ez tangó
gitta üzenete:
jajj de jó
*okos gitta*
Bela üzenete:
felismerted hogy nem keringő
nem foxtrott
nem samba
nem chachacha
….
gitta üzenete:
vagy swing
Bela üzenete:
persze
mindjárt swing
swinegerzős punci
Nyuszika kiabál az erdőbe: -Meneküljünk!A Fideszesek minden medvét letartóztatnak! -Te nem vagy medve! -Azt ők döntik el!!
Úgy érzem magam mint amikor mindig iszonyatosan be szoktam rúgni egyedül és hajnalig. Nem komoly, csak megroggyantam. Úgy szívnék valamit.
Egyszer ült mellettem egy szociológus hallgató a buszon, én meg beleolvastam a könyvébe. Épp arról tanult, hogy a különböző társadalmi osztályokban hogy ítélik meg a cigarettázást – alkoholfogyasztást – drogozást.
Persze most már nincs kedvem leírni, de érdekes. A legérdekesebb, hogy tényleg.
Jó lesz ez így, kérdezi. Indokolja! Eldönthető-e? Jó ez így? Eldönthető?
Bizonyítsa! Adja meg. Jó ez így? Adja meg! Eldönthető? Mutassa meg. Adja meg. Találja ki. Lássa be. Jó ez így? Jó lesz így?
Lássa be, hogy jó lesz így.
Kérem.
Anita: Mi ez?!
én: Magas hőmérsékleten szárított kukac a halaknak.
Anita: Élő???
Nevettél, kérdeztem a fiúmtól mikor megmutatta ezt a szösszenetet amit tegnap hoztam össze, de ő csak diplomatikusan annyit válaszolt, hogy: Fogtam a fejem. Én majdnem bepisiltem a röhögéstől. Duplán szar volt, mondta később, mert még végig is kellett hallgatnom a hangposta regisztrációs faszságot. Kíváncsi voltam ki az az elmebeteg, aki hangposta üzenetet hagy. Erre te voltál.
Ma már bátrabb volt, tehát megbeszéltük, hogy lehet, hogy mégse volt okos dolog a nők szavazati joga, de az enyém egészen biztosan nem.
Kérdeztem is tőle, hogy gondolt-e már a kapcsolatunk alatt (már majdnem négy év, szúrta közbe), hogy jobb lenne-e, ha kicsivel átlagosabb személyiségem lenne. Zavaróan hosszú szünet után kelletlenül annyit mondott, hogy ritkán.
Akkor ez most igen vagy nem?