én: Tehetek valamit érted?
abéla: Igen.
én: Mit?
abéla: HAGYJÁL BÉKÉN!
én: Tehetek valamit érted?
abéla: Igen.
én: Mit?
abéla: HAGYJÁL BÉKÉN!
én:… Egy m mélységű bináris fa…
béla: PINÁRIS?!
én: nem, Bináris
béla: ja, félrehallottam… biztos elvonási tünetek.
gitta üzenete:
bélaisten
Bela üzenete:
igen
mit teremtsek?
gitta üzenete:
puszit
Bela üzenete:
(K)
és lőn vala puszi
-Legyél jó fiú – mondom a fiúmnak.
-Legyél te jó kislány!
-Én mindig jó kislány vagyok – vágom rá öntelten. – Itt van a glória a fejem felett. Nem is egy, hanem kettő… három… annyi hogy nem is férnek el.
-Szerintem az valami pokoli tűz, ami valami optikai csalódás miatt köralakot képez a fejed felett. Ennyit a glóriádról.
-Ideges vagyok – jelentette ki abéla, miközben a második záróvizsga eredményének kihirdetésére vártunk.
-Biztos sikerült – próbáltam kedveskedni. Minden száz évben egyszer, bezzeg most se értékelte.
-Honnan tudod? Nem is voltál ott, nem is tudsz semmit se! Azt se tudod hogy ment!
– Jó – mondtam, mivel láttam hogy ez az út nem használ. Biztos tömény őszinteségre vágyik, gondoltam. – Akkor majd elmész UV-ni.
-Baszd meg! -kiáltotta – Soha többé nem jöhetsz velem!
Hála az égnek ebben a percben behívták.
***
-Hogy tetszik a páncélmelltartóm? – kérdeztem a kihalt jogi egyetem egyik folyosóján (mind ugyanolyan) hiába próbálta megmarkolni a bal mellem egy padon ülve.
-WTF – kommentálta, is ismét letesztelte a szivacs vastagságát. Szerencsére elég nagy lehet a melltartó felezési ideje, mert nem lett vékonyabb, így ismét nem éreztem semmit. Őrült elégedettséggel néztem rá.
-Beépített légzsák – mormolta a fiúm, és szinte láttam ahogy mozgásba lendülnek az agykerekei – A te oldaladon már nem is kellene légzsák az autóba.
A mellkasát kinyomva egy picit előredől, majd gyorsabban vissza.
-Ennyi volt egy frontális ütközés – jelenti ki a mell(tartómat)emet nézve.
***
Bizonyítsuk be, hogy a 2/3 SAT (kielégíthetőségi probléma) NP-nehéz (nincs rá gyors algoritmus). Már akkor is röhögtem, hogy mi az már hogy 2/3 részt kielégíthető. Meglehetősen kielégíthető, de egy picit nem. Mint valami elcseszett aktus, az ember majdnem kielégül, csak aztán az utolsó pillanatban mégse.
Tisztára mintha rólam szólna.
Csináljunk gyereket! -mondtam a fiúmnak, aki lelkesen rá is vágta, hogy Jó-jó, csináljunk, de gyerek még nem kell, csak csináljunk úgy mintha csinálni akarnánk.
joy üzenete:
*képes link*
édi ez a baba
Belaaa üzenete:
mind egyforma
a nők hogy oda vannak ezekért a sipákolós-szaró-böfögő embercsírákért
a bankba’ is elmegy az összes esze, ha ilyet lát
mondjuk nekik amúgy sincs sok
egyébként néha tesztelem ezeket a csírákat
a bankban
már ha magunkra hagynak az elmebeteg ügyintézők
arra vagyok kíváncsi, hogy a gyerek, aki még babakocsiban van
mennyire van beleoltva DNS szintjén, hogy felismerje az agresszív-támadó arckifejezést
joy üzenete:
írjad
én blogolom
folytad kérlek
Belaaa üzenete:
egyelőre kis számú volt a mintavétel
és volt egy biztosan retardált is
de valami lehet benne sztem
egyelőre ennyi
joy üzenete:
mmint sírnak ha meglátnak?
Belaaa üzenete:
nem, azt nem, de nem is akarom őket megijeszteni
pont ez a lényeg
joy üzenete:
akkor mit csinálnak?
Belaaa üzenete:
látszik rajtuk, hogy kényelmetlenül érzik magukat
joy üzenete:
ó
nem mehetsz a gyerekeink közelébe 18 éves koruk előtt
Belaaa üzenete:
bár lehet, hogy csak a vizelettel elkeveredett székletük csípi a seggüket olyankor, és azért vágnak olyan képet
ki tudja?
joy üzenete:
hát nem tudom
Belaaa üzenete:
én sem
és ez a szerencse
joy üzenete:
inkább soha nem láthatod a gyerekeinket
Egyszerre indultunk és egyszerre értünk vissza:
Belaaa üzenete:
tornáztam megfürödtem, fogat mostam, hajat mostam, borotválkoztam
nem üzenete:
én lezuhanyoztam meg olvastam újságot a wc-n
Béla: Ó, Gitta, úgy örülök, hogy azt mondtad, hogy ne vegyem meg a kétmagos processzort. Így tök jó áron megvettem a négymagosat.
Gitta: De Béla, én azt is mondtam, hogy a négymagosat se vedd meg.
Béla: Ja, azt biztos nem hallottam már.
Haha, az előbb hónaljon dobtam Bélát egy szövegkijelölővel pedig a hasára céloztam.