Olyan ez egyébként, hogy jön a tavasz, ezért kezd visszatérni az életkedvem, séta közben leültettem a kutyát, arrébb sétáltam és mikor hívtam, akkor szaladt hozzám, komolyan mondom, ilyen még nem volt előtte. Teljesen meghatódtam.
Olyan is van, hogy már most nézem, mivel fogom beoltatni a kullancsinvázióra tekintettel, meg mondtam anyámnak, hogy idén csak szuper ellenálló fajtákat ültetünk a kertbe, meg lila krumplit, de azt nem akarja azt mondja rémisztően néz ki. Mi a lila krumpli? Haggyámá, tök normális.
Erőteljesen beindult a jogsi projekt, meg az mcp vizsga projekt, meg nézegetem a kenneleket második kutya után… Kell ez nekem tényleg? Elvégre a Vikivel is nehezen bírok, de azt is tudom, hogy sokat javulna a helyzet, ha lenne társasága, plusz a Viki habitusban egészen másmilyen lett, mint amilyen kutyát _komolyan_ szeretnék. Ettől függetlenül agilityre tökéletes, a elmúlt fél évben a mozgáskoordinációj annyit fejlődött, hogy csak lesen. Mindenki más meg nevet rajta, ahogy a többi kutya kb a nyomába se ér, és fordulékony, és ugrál és pörög állandóan. Az egyetlen kérdés, hogy elég intelligens-e az agilityhez? Elég jó-e a koncentrációs képessége? (nem) Mert fizikailag tökéletes…
Összevesztem kicsit az anyámmal, aki kifejtette a véleményét, hogy miért is kell két kutya, én meg mondtam neki, hogy ez az egy dolog van, ami egész életemben fontos volt, és ne akarja már folyamatosan fúrni, majd mikor ezt elmeséltem abélának nagyon komolyan rám nézett, és egy most-akkor-véglegesen-rendbe-tesszük-a-dolgokat hangsúllyal csak annyit mondott, hogy két dolog van, ami nagyon fontos az életedben, jó?!
Szóval így állunk.