Category Archive:hangulat

szerintem jó lesz

joy post on November 20th, 2011
Posted in hangulat

Jó lesz ez így, kérdezi. Indokolja! Eldönthető-e? Jó ez így? Eldönthető?

Bizonyítsa! Adja meg. Jó ez így? Adja meg! Eldönthető? Mutassa meg. Adja meg. Találja ki. Lássa be. Jó ez így? Jó lesz így?

Lássa be, hogy jó lesz így.

Kérem.

 

Tanít

joy post on October 21st, 2011
Posted in alap, hangulat Tags: , , , ,

én, telefonon: – … és voltam anyánál a suliban festős-kézműves délután volt. Tök jó volt, megmutattam hogyan kell temperával festeni meg meséltem a gyerekeknek Yves Kleinről.

Béla: Kiről?

én: Tudod, az Yves Kleinről. Tudod, a művész, aki leugrott egy falról és lefényképeztette magát miközben zuhant.

Béla: Ja igen. De ugye nem a gyerekeknek?

én: De igen! Képzeld tetszett nekik! Onnan jött, hogy volt egy fiú, aki egységesen feketére befestett mindent, és akkor meséltem nekik az International Klein Blue -ról, és elneveztük a feketéjét Ádám feketének vagy hasonló. Azt persze kihagytam, mikor meztelen nőket festett be kékre, aztán végighempergette őket papíron.

Béla: Még jó…

én: És persze meséltem nekik, hogy van egy festménye, amin semmi más nincs, csak befestette a vásznat egységes kékre, mire az egyik srác megkérdezte, hogy az mire jó?

Béla: Teljesen igaza van.

én: Meg meséltem, hogy leugrott egy fal tetejéről arccal előre, hogy lefényképeztesse ahogy zuhan (lebeg)a semmiben, mire az egyik kislány teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy “és meghalt?” Szóval az iskolában mindig az érdekes dolgok maradtak ki, én meg úgy gondoltam hogy ezt pótolom.

*horkantás*

Béla: Anyukád nem fog hívni többet.

én (anyukámnak): Anyaa! A béla azt mondja, hogy nem fogsz hívni többet mert ciki voltam!

Anya: Már most se hívtalak.

A hócipőm

joy post on August 15th, 2011
Posted in hangulat Tags: , , ,

A futás közbeni légzéshangom a reakciókból ítélve továbbra is ijesztő. Az előttem sétálók mind tartózkodó-döbbent arccal néznek hátra, mi ez már, ül ki az arcukra, én meg vörös fejjel lihegek el mellettük. “Ez a lihegés…”, gondolják az ötvenes túlsúlyos pasik nőjei, én meg azt “Nem rejszolok, futok bmeg”. Izzadtság folyik a szemembe, hiába, a háj nagyon meleg viselet. A megtett távolság egyre nagyobb. Méterről méterre küzdöm fel magam az atomnagyikhoz, akik továbbra is csípőből kerülnek ki. Dühből holtponton túlfutni, az milyen már.

Nézd már, mi’en lába van annak a lánynak, jegyezte meg egy szembejövő pénzes piás a másiknak, és nem arra gondolt, hogy milyen izmos-formás, hanem hogy milyen vastag és mennyire ütemesen reng a  zsír mikor lépek. Heló, mondta nekem a másik, én meg kínomban röhögve mentem el mellettük.

Na odament valaki hozzátok ismerkedni, kérdi a fiúm, mikor mondtam neki, hogy strandolni voltam. Mondom neki hogy nem ült bele egy pasi se kérdezés nélkül a szánkba, és egyedül voltam, H. (5/5 csillagos) nem jött. Na, akkor azért nem ment oda senki, és érzem az utalást, hogy te vagy a féreg az Átváltozásból, még akkor se bökne meg senki, ha fizetnének neki. Még akkor is nevetett mikor kinyomtam a telefont. (Holnap, mikor felhívom mindent tagadni fog, és azt mondja az én hibám, mert túlreagálom, pedig ő mennyire szeret, és túl érzékeny vagyok és megbántottam, de addigra már nem érdekel és mindenre rábólintok.)

Ilyen visszajelzések mellett nem is csodálom ha egy idő után tele a hócipőcském, és apróságokra ugrok, amiket máskor gond nélkül nyomok a “nem számít” kukába. Harmincnyolcas, lapos sarkú.

Az egér ragasztásáról

joy post on July 30th, 2011
Posted in alap, hangulat Tags: , , ,

Végy egy törött görgős egeret, egy adag gazdasági válságot, egy negyed tubus pillanatragasztót, és a kézügyesség teljes hiányát. Végy egy (a barátnődtől ha férfi vagy) szemöldökcsipeszt, egy körömreszelőt és egy grafitceruzát. Végy egy mini csavarhúzó készletet, azt, amit a rendszergazdák a párnájuk alá csúsztatnak éjszaka.

Végy egy adag elhatározást csöppnyi kíváncsisággal, majd keress egy asztalt, és hozzá illő széket.

Ülje le a székre, az asztallal szemben, majd fordítsd fel az egeret, és a nem-beleillő-de-másmilyen-nincs csavarhúzóval szenvedd ki a mini csavart. Feszegesd le az aljává változott tetejét, és figyelj, hogy mi esik ki. Próbáld megjegyezni a sorrendet – ez az összeszerelés szempontjából lenne fontos. Amennyiben nem sikerült: ess kétségbe, majd jöjj rá, hogy aki véletlenül megjegyezte, az úgyis elfelejti. Folytasd a folyamatot.

Amennyiben túljutottál az első két akadályon, vedd szemügyre a csálé görgőt. Természetesen azonnal látod a hiba okát: a görgő ferde. A miértre nem találod a választ, hiszen szemmel láthatóan letört az egyik oldalsó támasztéka, beletört egy műanyag fekete kerekbe, ami a görgetést, mint mechanikai ingert adja tovább. Amennyiben átlagos intelligenciájú ember vagy, azonnal fogd meg a grafitceruzát, és pöcköld ki a kis fehér műanyagvéget a fekete kerékből. Amennyiben átlagos intelligenciájú embernek gondolod magad, akkor hozzám hasonlóan tölts el negyed órát azzal, hogy a láthatóan nem összeérő részeket próbálod összenyomni. Megjegyzem, ez a tizenöt percnyi rövidzárlat tehet arról, hogy bukdácsolok az egyetemen (és még hogy). Tizenöt perc múlva tehát bevillan az ISTENI SZIKRA, megtalálod a megoldást. Mivel túl pici ahhoz, hogy a hurka-ujjaiddal megfoghasd, használd a szemöldökcsipeszt. Miután kellően megcsodáltad magad ezért a bravúros ötletért – tedd le, és fogd meg a pillanatragasztót. Kezdd el nyomni, majd erősebben, majd még erősebben. Majd szurkáld meg a teljesen beszáradt végét a mini csavarhúzóval. Ezután vedd észre, hogy a tubus a közepén ki van vágva, tehát töröld le a ragasztót a kezedről. Fénymásolópapírral, mivel zsepid nincs.

Ezután vedd csipeszbe a műanyagpöcköt, is e megfelelő végét nyomd bele a kibuggyant ragasztóba, majd illeszd a görgőhöz a megfelelő helyre. Nyomjad. Mivel a csipeszt nem erre találták ki, illetve a tompa ujjaid nem engedelmeskednek kiforrott akaratodnak állandóan el fog mozdulni. Minden úszik a ragasztóban. Tedd félre a csipeszt, és illeszd oda kézzel. Ettől persze ragasztós leszel, de sebaj. Fogd meg a csipeszt, és nyomjad. Természetesen elmozdul, de ettől még észreveszed, hogy a csipesz és a műanyagpöcök összeragadt, miközben a két műanyag mintha taszítaná egymást. A másik kezeddel tépd le a műanyagot a csipeszről, majd töröld le a ragasztót. Tedd le a csipeszt – persze nem tudod, már hozzákötött a kezedhez.

Miután lefeszítetted a csipeszt, törölj meg mindent. Óvatosan fogd meg a körömreszelőt, és reszeld le a félig megkötött ragasztót a műanyagokról. Gondold azt, hogy így legalább érdesebb lesz a felület, és jobban rátapad a ragasztó. Aztán bizonytalankodjál, hogy ez vajon hülyeség, vagy értelmes gondolat. Tedd félre az egészet inkább.

Ezúttal kézzel nyomd bele a ragasztóba a mini pöcköt, majd illeszt a megfelelő részhez. Érzéketlen kolbász-ujjaiddal persze nem fog menni, a ragasztó félig megköt. Ekkor végy friss ragasztót, és próbáld újra. Mikor sikerül (NEM BAJ HA FERDE, vigasztalod magad), tedd félre. Várj két percet. Végül is PILLANATragasztó nem pedig PERCragasztó. Tedd a helyére. Dugd be a félkész egeret. Örülj mikor működik, és ne ess kétségbe, mikor a nem-megkötött ragasztó elenged. Ismételd meg az előző lépést, ám most hagyd állni egy órát.

Kezd el összeszerelni. Természetesen mostanra elfelejtetted, hogy mi hol volt. Az egész szerkezet kibontott konzervre emlékeztet: a tartalma kibontás után csak eggyel nagyobb üvegbe fér bele. Negyed óra szenvedés után észreveszed, hogy az alján pici fekete pöckök mutatják, hogy a lapkának hol a helye, a vezetékek pedig meg vannak törve. Ragd össze a belsejét. Kezdd el rátenni a tetejét, és ügyesen törj le egy tartópöcköt. Úgy érzed mindegy, pattints mindent a helyére, aztán örülj a fejednek.

Azonban mivel tökéletes munkát akarsz végezni (wtf…), szedd szét megint azzal az elhatározással, hogy most aztán visszaragasztod a letört tartófület is.

Ragaszd vissza minden probléma nélkül. Elvégre az összes ragasztós hibát elkövetted korábban, ahhoz meg hülye vagy, hogy újakat találj ki. Hagyd állni.

Fél óra múlva kezdd el összeszerelni újra. Természetesen az első percben letöröd a frissen felragasztott pöcköt. Ezúttal tedd félre, majd probléma nélkül pattintsd a helyére a tetőt. Fordítsd meg, és egy pillanat alatt csavard be a mini csavart.

Dugd be, használd.

Kicsi is elég a…

joy post on July 14th, 2011
Posted in hangulat

Kis srác, strandon, kiabálva:

-Anya, nézd, nyitott szemmel úszok a víz alatt!!

Aztán lebukott, pár másodperc múlva feljött, és azt kiáltotta, hogy nagyon király.

Kegyes hazugság

joy post on July 8th, 2011
Posted in alap, hangulat Tags: , ,

Felkeltem. A padláson megkerestem az elveszett táskám, benne a pénztárcámmal és a pénzemmel, amit előtte levő napon elköltöttem hitelbe’. Elmentem futni, de addigra persze már meleg volt. Az első kilométer halál volt, a másodiknál beálltam egy nálam jobb iramú középkorú nő mögé (szégyen rám nézve), és mögötte egész könnyen végigmentem. Félúton hátrakiáltott, hogy

-Hallom valaki kerget! – és egyáltalán nem kapkodta a levegőt, és nem is volt vörös a feje.

-Bocsi – kiáltottam volna vissza, de csak elfúló harákolás jött ki. A bocsi volt a legrövidebb szó, amit fel tudtam hörögni. Igazából azt akartam mondani, hogy “Sajnálom, ha zavarlak, tudom hogy idegesítően hörgök, de pocsék a tüdőm, és akkor se tudtam futni, mikor vékony voltam, most meg még tíz kiló hájat is cipelek, meg csak pár napja járok reggelente futni, de légyszi had maradjak, mert mögötted futni lelkileg sokkal könnyebb, mint egyedül!” Remélem a bocsi is megtette.

-Semmi baj! Fő az egészség! – aztán rákapcsolt az utolsó párszáz méteren, én meg szétesve vonszoltam magam árnyéktól árnyékig.

Lejtőn hazafelé biciklivel egy álom volt, kellemes szellő hajtotta az izzadtságot a szemembe a homlokomról, itthon persze megértő és bölcs édesanyám várt.

– Olyan a fejed, mint egy ráké – mondta, és csak reméltem, hogy arra gondol, hogy vörös vagyok, nem pedig ollóim nőnek a nyakamból. Abban az állapotomban meg se lepődtem volna.

-Szerinted használ, hogy minden nap elmegyek futni? – kérdeztem a rám jellemző futás utáni kétségbeesés mélyéről.

-Hát – sandított rám, csak úgy sütött a gúny a hangjából – szerintem a kenyéradagot is le kellene csökkenteni.

-Ezt olyan könnyen mondod másoknak – és reméltem, hogy hallotta a szakadék szélén táncol, és ha tovább baszkurál valaki kivágja az összes virágot a kertjében – Látszik is, hogy olyan munkád van, ahol nem kell emberekkel foglalkoznod, egyáltalán nem értesz hozzá! Épp bíztatásra vártam!

-Az igazság szerintem fontosabb – vágta rá, és láttam rajta, hogy mind a három hájhurkája élvezte a vergődésemet.

-Hallottad már azt a kifejezést, hogy kegyes hazugság?

-Én nem hiszek benne – mondta győzedelmesen, és akkor úgy gondoltam, hogy mostantól én se hiszek benne, elvégre egy család vagyunk, és én is képes vagyok vigyorogva az arcába nyomni a félelmeit, IGAZSÁG címszó alatt.

-Nagyon ügyes vagy, biztos használni fog – tette még hozzá, azonban már nem hittem neki. Tudtam, hogy mindez ez átverés, ezért nem is néztem meg alaposabban a “hármat fizet négyet vihet” feliratot a kellemes huszonpár fokra hűtött tesco-ban sétálva. A halmedencében levő halak száma, és a körülötte kialakult tömeg fordítottan arányos volt: nulla halra jutott harminc ember. Néhányan kínjukban a közeli kozmetikumokat nézegették, de hiába: abból nem lesz halászlé. Az eladók idegesek voltak, a padlót pedig vércseppekkel kevert víz borította. Halvér, gondoltam. A szag kibírhatatlan volt. Arrébb sétáltam, és betettem a tojást a kosaramba. XXL méret, hirdette a felirat, és valóban: nem lehetett rácsukni a tojástartó tetejét.

Valahogy hazahoztam anélkül, hogy eltörtek volna.

 

így kell ezt

joy post on May 24th, 2011
Posted in hangulat, kapcsolat Tags: ,

Haha, az előbb hónaljon dobtam Bélát egy szövegkijelölővel pedig a hasára céloztam.

joy post on December 22nd, 2010
Posted in hangulat

a változatosság kedvéért takarítottam és utaztam, semmi extra.

a vizsga kettes lett, enyhénszólva az ideggörcs jött rám, és már megint nem tudom minek járok egyetemre.

munkám úgyse lesz, akkor meg minek?

A jövőre nézve állíthatom,

joy post on October 14th, 2010
Posted in hangulat Tags:

amikor a fiúm elhagy cigizni kezdek, hogy felgyorsítsam az aki hülye haljon meg szabály beteljesülését.

Megtanultam röhögni a nyomoron

joy post on October 2nd, 2010
Posted in hangulat Tags: , , , ,

A tesóm meg egy barátnője megy helyismereti versenyre, és a tesóm Bakos: Idegen szavak kéziszótárából keres csapatnevet. A “leghorn”-t (apró termetű jól tojó tyúkfajta) és a makrocitát (nagy méretű vörösvértest) választotta. Mondtam anyának, hogy valamit elronthatott, mert mindkét gyereke lökött lett, mire az anyám visszakérdezett, hogy “Miért, jobb mintha azt mondta volna, hogy Csipet csapat, legalább valami egyedit választott!”, és bár öt perces késésben volt még vágódeszkán konyhakéssel szétvágta a lejárt bankkártyáját.

És a fiúm még csodálkozik hogy mitől vagyok hülye és szenilis.

 

Utána anya azt tanácsolta, hogy legyen a nevük Almafa, én meg rákontráztam, hogy Bűnbeesés, de Anita nem értette. Felvilágosítottam, hogy a Bűnbeesés van a város címerén Ádámmal, Évával kígyóval meg almafával. Jaaa, mondta.

Miért érzem úgy, hogy idén is utolsó előttiek lesznek – feltéve ha a másik lány is odatalál, mert ő nem tudja hol a városi könyvtár, ahol a verseny lesz…?