Tanít

joy post on October 21st, 2011
Posted in alap, hangulat Tags: , , , ,

én, telefonon: – … és voltam anyánál a suliban festős-kézműves délután volt. Tök jó volt, megmutattam hogyan kell temperával festeni meg meséltem a gyerekeknek Yves Kleinről.

Béla: Kiről?

én: Tudod, az Yves Kleinről. Tudod, a művész, aki leugrott egy falról és lefényképeztette magát miközben zuhant.

Béla: Ja igen. De ugye nem a gyerekeknek?

én: De igen! Képzeld tetszett nekik! Onnan jött, hogy volt egy fiú, aki egységesen feketére befestett mindent, és akkor meséltem nekik az International Klein Blue -ról, és elneveztük a feketéjét Ádám feketének vagy hasonló. Azt persze kihagytam, mikor meztelen nőket festett be kékre, aztán végighempergette őket papíron.

Béla: Még jó…

én: És persze meséltem nekik, hogy van egy festménye, amin semmi más nincs, csak befestette a vásznat egységes kékre, mire az egyik srác megkérdezte, hogy az mire jó?

Béla: Teljesen igaza van.

én: Meg meséltem, hogy leugrott egy fal tetejéről arccal előre, hogy lefényképeztesse ahogy zuhan (lebeg)a semmiben, mire az egyik kislány teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy “és meghalt?” Szóval az iskolában mindig az érdekes dolgok maradtak ki, én meg úgy gondoltam hogy ezt pótolom.

*horkantás*

Béla: Anyukád nem fog hívni többet.

én (anyukámnak): Anyaa! A béla azt mondja, hogy nem fogsz hívni többet mert ciki voltam!

Anya: Már most se hívtalak.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Website Protected by Spam Master