Anya: Én nem vagyok feledékeny, mert eszembe jut minden… csak később!
Tag Archive: feledékeny
kimaradt
Gitta: Megtudtam hogy kell belerakni az élesztőt. Úgy kell, hogy az ember fúr az ujjával egy lyukat a lisztbe, de úgy, hogy ne érjen az aljáig, és abba rakja az instant élesztőt.
Béla: Biztos valami kibaszott kútfúró írta a receptet.
Gitta: De tudod mit, én két lyukat fogok csinálni. A két lyuk jó. Akkor lehet csinálni double penetration-t. Az jó.
Béla: Ne álmodozz, punci.
Aztán bekapcsoltam a gépet, és néztem egy darabig. Valami nagyon nem volt jó.
-Jézusom, tudom mit felejtettem ki! -csaptam a homlokomra.
-Na mit? – kérdezte abéla óvatosan.
-Nem raktam bele a keverőlapátot!
-Na ez már ijesztő.
Csak szelektíven
joy
post on July 4th, 2011
Posted in alap, kapcsolat Tags:abéla , feledékeny , párkapcsolat , szerelem
Posted in alap, kapcsolat Tags:abéla , feledékeny , párkapcsolat , szerelem
Béla: Ó, Gitta, úgy örülök, hogy azt mondtad, hogy ne vegyem meg a kétmagos processzort. Így tök jó áron megvettem a négymagosat.
Gitta: De Béla, én azt is mondtam, hogy a négymagosat se vedd meg.
Béla: Ja, azt biztos nem hallottam már.
mintha élnék
K&H futás, 3.4 km ~ 25:05, esőben. jellemzően még törülközőt is hoztam, de váltó cipőt és zoknit nem, úgyhogy most olyan cipőben fogok végigsétálni a megyei könyvtárban/dómban/múzeumban, amiből ha lépek, akkor fröcsköl a víz az orrán.
állatság az élet.
hehe
jéé, nem is ezen a héten megyek haza, hanem a jövő héten
remélem.
Krónikus elhülyülés
-Jaja, megvárlak a könyvtárban… Sokáig fog tartani?
-Nem hiszem mivel megvárnak.
-MI?
-Nem hiszem mivel megvárnak.
-MIII???
-Nem hiszem mivel megvágnak.
-Ja, úgy értettem megvárnak. Tuti nem vágnak meg.
-De igen…
-Akkor ne vigyek sok tanulnivalót a könyvtárba…? Basszus!
-Mi az?
-Elfelejtettem miért akarok KELL könyvtárba menjek.
-Biztos visszavinni a könyveket.
-Nem, amiatt tuti nem. Pont ezért zavar…
-Akkor kihozni.
-Ja tényleg, kihozni. De mit?
*fel le járkálok, próbálom kitalálni hogy mi az, amiről csak annyit tudok, hogy nagyon fontos és muszáj*
-Szerintem túlreagálod.
-Mármint azt, hogy elfelejtettem miért kell könyvtárba menjek?
-Igen, azt.
-Basszus, hamarosan eljutok oda, hogy elindulok valahová, aztán egyszer csak megállok, és azt kérdezem, hogy hová is indultam?
-És akkor majd azon fogsz aggódni, hogy nincs-e Alzheimered.
-Nem, mert ha eljutok odáig, akkor már nem kell gondolkodni rajta, mert biztos azom van!
-Ez mással is előfordul. Sima feledékenység és szétszórtság.
-Ja. Mindenkivel előfordul. Mondtam anyának hogy rémesen sokmindent elfelejtek. Azt mondta ő is. Meg hogy ő mindent felír. De basszus én elfelejtem felírni!
-Vagy ha nem felejted el, akkor elhagyod amibe felírtad, aztán elfelejted hogy valaha is felírtad volna.
-Ja.
-Szóval szerintem túlreagálod.
varrj gombot.
67 kilót mutat a mérleg, két napja kerek 70-et, mikor hazajöttem egy hete 66-ot. közben semmit se csinálok másképpen, tegnap is ettem három raffaellot, meg babapiskótás oroszkrémet, aztán fél négy után csak vizet ittam. pont mint egész héten.
iszonyat mekkora segg vagyok, nem hoztam semmilyen krémet a bőrömre, persze hogy televagyok ekcémával. szemcseppet bezzeg hoztam, még egyszer se volt rá szükség.
most el, veszek szandált (meg ami még szembejön)
áu
véletlenül beleittam a natúr, cukor nélküli kávéba.
soha többé nem akarok ilyet érezni.
na,
ekkorát is régen szoptam már, az elmúlt négy napot szünet nélküli tanulással töltöttem a mai vizsgára, és most, elindulás előtt mikor a biztonság kedvéért még egyszer lecsekkoltam, hogy melyik terembe is kell menjek, még akkor se tűnt fel, újra lecsekkoltam a téves infót, hív a fiúm, hogy mi van, mire a biztonság kedvéért rákérdeztem nála, hogy ugye tényleg fél tizenegyre kell menjek, mire ő meglepődve: nem kilenc harmincra?
de igen, a fél tizenegy a vizsga vége, gálánsan kezdőidőpontnak olvastam, kétszer is.
a jézuskától buszbalesetet kérek karácsonyra, amiben egy repülő üvegdarab lenyisszantja a fejem.
kínomban röhögök,
(és kiabálva és nevetve halok meg)
//az eredeti szövegben mondjuk ellentétes értelmű, de kiemelve szuper
bye-bye punci
ó te jó ég, a béci le fogja rúgni a puncimat a helyéről amikor megtudja, hogy elfogyott a tea, pedig tegnap úgy mentünk el bevásárolni, hogy írjak össze mindent, ami kellhet, mert ma már nincs kedve elmenni sehová.
jajj