-Jaja, megvárlak a könyvtárban… Sokáig fog tartani?
-Nem hiszem mivel megvárnak.
-MI?
-Nem hiszem mivel megvárnak.
-MIII???
-Nem hiszem mivel megvágnak.
-Ja, úgy értettem megvárnak. Tuti nem vágnak meg.
-De igen…
-Akkor ne vigyek sok tanulnivalót a könyvtárba…? Basszus!
-Mi az?
-Elfelejtettem miért akarok KELL könyvtárba menjek.
-Biztos visszavinni a könyveket.
-Nem, amiatt tuti nem. Pont ezért zavar…
-Akkor kihozni.
-Ja tényleg, kihozni. De mit?
*fel le járkálok, próbálom kitalálni hogy mi az, amiről csak annyit tudok, hogy nagyon fontos és muszáj*
-Szerintem túlreagálod.
-Mármint azt, hogy elfelejtettem miért kell könyvtárba menjek?
-Igen, azt.
-Basszus, hamarosan eljutok oda, hogy elindulok valahová, aztán egyszer csak megállok, és azt kérdezem, hogy hová is indultam?
-És akkor majd azon fogsz aggódni, hogy nincs-e Alzheimered.
-Nem, mert ha eljutok odáig, akkor már nem kell gondolkodni rajta, mert biztos azom van!
-Ez mással is előfordul. Sima feledékenység és szétszórtság.
-Ja. Mindenkivel előfordul. Mondtam anyának hogy rémesen sokmindent elfelejtek. Azt mondta ő is. Meg hogy ő mindent felír. De basszus én elfelejtem felírni!
-Vagy ha nem felejted el, akkor elhagyod amibe felírtad, aztán elfelejted hogy valaha is felírtad volna.
-Ja.
-Szóval szerintem túlreagálod.
Szia,
tetszik a blogod!
nekem is a tiéd. már egy ideje olvaslak a google readerrel:)
Köszi, tökre örülök :D