Tag Archive: bonya

‘ÁIstennek

joy post on January 14th, 2012
Posted in akváriumos, alap Tags: , , ,

Így nem mondtam de voltam szív UH, ilyen jó pasi-orvos volt, túlkoros de sármos, a szerény hájhurkáim közé rejtett hamvas melleim pedig felüdülést jelenthettek az előttem levő túlkoros köldökig lógó szatyrok után mivel feltűnően sokáig vizsgált, de mindent rendben talált, “ezzel a géppel nem látok semmit”, furcsa hogy így öröklődik a családban, mondta. A anyám szerint a Kardiológiai Intézet egyik orvosa szerint nem furcsa, elég nagy eséllyel öröklődik, tehát ismét vívódok, hogy melyiknek van igaza. Lényegtelen mondjuk.

Aztán voltam ilyen bonya vizsgán, amin szerencsétlen tételt kaptam itthon gondoltam is, hogy ne az utolsó háromból, aztán azt gondoltam, hogy meg kéne őket tanulni alaposabban, mert most már tuti azokból kapok egyet, csak előtte annyi minden volt itthon (értsd: anyám táppénzen feküdt itthon beazonosíthatatlan eredetű szédüléssel), hogy nem volt túl sok kedvem a dologhoz. Nyalván, ha kudarcoktól rettegő ambiciózus picsa lennék ment volna, de hál’ istennek nekem másfajta neurózisok jutottak. ‘Álstennek.

Ezen felül az összes hal ami megdögölhetett megdöglött, tehát lassan már egy szál algaevővel és ötven mini garnélával fogok költözni, mindenhonnan döglött halak néznek, a kertet magamban temetőnek becézem, szóval nincs jó kedvem.

Vettem továbbá egy nyolc alkalmas fittness bérletet, mindjárt megyek a második alkalomra, az első után másfél napig nem tudtam rendesen menni, de senki se sajnálgatott meg properly, bár édesanyám megnyomkodta a vállam, az utána már nem is fájt.

Jövő héten megyek még lyukat lövetni a fülembe, a füllyukasztós néni még nem tud róla. Tehát jövő héten talán megyek még lyukat lövetni a fülembe. Tehát jövő héten, ha a füllyukasztós néni is úgy akarja, akkor talán megyek még egy lyukat lövetni a fülembe. Tehát jövő héten ha Isten is úgy akarja, hogy a füllyukasztós néni is akarja, akkor talán megyek még egy lyukat lövetni a fülembe.

pináris

joy post on January 7th, 2012
Posted in egyetem, kapcsolat Tags: ,

én:… Egy m mélységű bináris fa…

béla: PINÁRIS?!

én: nem, Bináris

béla: ja, félrehallottam… biztos elvonási tünetek.

no problem

joy post on January 6th, 2012
Posted in egyetem Tags:

P-teljes, NP-teljes, stb-teljes

joy post on December 26th, 2011
Posted in egyetem Tags: ,

A karácsonyi tanulás ékes bizonyítéka a csokis süti folt a jegyzetben.

Dik má, az öregasszony

joy post on December 22nd, 2011
Posted in párberszéd Tags: , , , ,

Anita: Anya mit csinálsz? Így tök jól lehet cigányul beszélni! *még mindig anyámra* Há’ dik má! Fekszik az öregasszony!

*röhögés*

Anya: Anita, kicseréljük a zárat ha elmentél.

 

***

Én: Nyomtatsz nekem valamit? Nyissuk meg a szabivan honalpját.

Anita: Mit?!

Én (tagoltan): Szabi-van.

Anita: Ja értem, nem Obi-Wan, hanem Szabi-Wan.

Majd

joy post on December 7th, 2011
Posted in alap Tags: , ,

Ez a posztot csak egy idézettel tudom kezdeni: Valamiben meg kell halni. Ezt a dédnagyanyám (93) szokta mondogatni, mikor épp felvetjük, hogy orvoshoz kellene mennie, mivel épp lerohad a lába, néha elájul és éjjelente vérzik az orra.

Nos, ha valamiben meg kell halni, akkor a mai nap tökéletes számomra. 3:25-kor ébredtem, majd 5:50-kor a cuccaim végső ellenőrzése során találtam egy 2002-es jubileumi kossuth százast, ekkor már tudtam, hogy a mai napom csak szar lehet, hiszen már minden szerencsémet elhasználtam.
Be is jött, először arra jöttem rá (a buszon), hogy se diák, se személyi se lakcímkártya nincs nálam. Gyors telefon után kiderült, hogy mindhárom otthon van. Nem sokkal később egy bravúros mozdulat után a kossuth százas kiesett a táskám pici oldalsó zsebéből, de egy mórahalmi-fürdőzős bácsi visszaszolgáltatta, ezzel felemésztve a napi szerencseadagom maradékát. Ezúton is köszönöm.

Az örült-büdös sok helyet foglaló néni félúton ült le mellém, attól kezdve az utazás átváltozott tortúrává. A néni random elaludt majd felébredt morgott stb. II-es kórház megállónál felugrott, és mint az őrült öltözni kezdett, mintha le akarna szállni, majd azt mondta, hogy ja még csak itt vagyunk, és visszaült. Hú, mondom.Kérdezte, hogy milyen tudományt tanulok, és mondtam, hogy majd valamikor informatikus leszek. Majd.

Aztán beértem bonya zh-ra, megkaptam, elolvastam, és utána már csak az foglalkoztatott, hogy hány pontot kell szerezni minimum. Szerintem egy hónappal ezelőtt ugyanennyit tudtam volna, csak közben jó pár óra tanulást fektettem a dologba, és most mégis ugyanott tartok, mintha nem csináltam volna semmit. Ezt érdemes lesz észben tartanom a hátralevő egy (kettő…három… négy) félévem során.

Előre is köszönöm

joy post on November 14th, 2011
Posted in egyetem Tags:

Kedves Isten/Jézuska/Mikulás/Angyalka/Tél Apó és (vagy) Anyó!

 

Holnapután olyan bonya kis kérdést (kis felkiáltást) szeretnék kapni, amire a válasz egyetlen szó/betű.

pl: Jellemezze a 2színezés probléma bonyolultságát! P

 

 

A kétharmados punci

joy post on October 28th, 2011
Posted in alap, egyetem, kapcsolat Tags: , , ,

-Ideges vagyok – jelentette ki abéla, miközben a második záróvizsga eredményének kihirdetésére vártunk.

-Biztos sikerült – próbáltam kedveskedni. Minden száz évben egyszer, bezzeg most se értékelte.

-Honnan tudod? Nem is voltál ott, nem is tudsz semmit se! Azt se tudod hogy ment!

– Jó – mondtam, mivel láttam hogy ez az út nem használ. Biztos tömény őszinteségre vágyik, gondoltam. – Akkor majd elmész UV-ni.

-Baszd meg! -kiáltotta – Soha többé nem jöhetsz velem!

Hála az égnek ebben a percben behívták.

***

-Hogy tetszik a páncélmelltartóm? – kérdeztem a kihalt jogi egyetem egyik folyosóján (mind ugyanolyan) hiába próbálta megmarkolni a bal mellem egy padon ülve.

-WTF – kommentálta, is ismét letesztelte a szivacs vastagságát. Szerencsére elég nagy lehet a melltartó felezési ideje, mert nem lett vékonyabb, így ismét nem éreztem semmit. Őrült elégedettséggel néztem rá.

-Beépített légzsák – mormolta a fiúm, és szinte láttam ahogy mozgásba lendülnek az agykerekei – A te oldaladon már nem is kellene légzsák az autóba.

A mellkasát kinyomva egy picit előredől, majd gyorsabban vissza.

-Ennyi volt egy frontális ütközés – jelenti ki a mell(tartómat)emet nézve.

***

Bizonyítsuk be, hogy a 2/3 SAT (kielégíthetőségi probléma) NP-nehéz (nincs rá gyors algoritmus). Már akkor is röhögtem, hogy mi az már hogy 2/3 részt kielégíthető. Meglehetősen kielégíthető, de egy picit nem. Mint valami elcseszett aktus, az ember majdnem kielégül, csak aztán az utolsó pillanatban mégse.

Tisztára mintha rólam szólna.

Nem árt

joy post on October 19th, 2011
Posted in busz, egyetem, véleményez Tags: , , , ,

Nyaggat már a fiúm szombat óta, hogy blogoljam ki, hogy szombaton 3x hívott fel, miközben nekem már a kezemben volt a teló, hogy felhívjam. Ez már nem lehet véletlen, bizonygatja, és biztosan van valami köze ahhoz, hogy lassan négy éve történt, hogy az első találkozásunk után 12 órával a ránk jellemző óvatossággal kimondtuk, hogy na akkor próbáljuk meg együtt, én meg hazautaztam, és kiraktam iwiw-re (jézusom, akkor még menő volt az iwiw), hogy kapcsolatban élek, amitől a fiúm kis túlzással könnyekig meghatódott (biztos menstruált vagy valami). Szóval azért van köztünk összhang, na.

A Szécsi Noémi könyv kezd szimpatikusabb lenni (a végére megváltozott a helyzet, vasárnap este harminc oldalt olvastam együltő helyemben bonya tanulás helyett, meg is lett a böjtje), viszont lassan kezd beindulni a cselekmény, a hatvanadik oldalon ez már nem hátrány. Félreértés ne essék, nem a cselekmény hiányával van bajom, Beckett-et imádom, neki meg a cselekmény elhagyása volt a specialitása (képzeljetek el egy olyan színdarabot, amiben nem-történik-semmi, kemény nem?), de SZ.N. nagyon előkészítem a bonyodalmat stílusa azért túlzás.

Mutatott egy fiúm egy érdekes filmet – Tropa de Elite -, ami elsőre a tipikus katonai-ruha-miatt-felismerhetetlen-de-jótestű-pasik-lövik-egymást típusúnak tűnt, de a végére kiderült, hogy egy átgondolt és veszélyesen szókimondó brazíliai társadalomkritika. IMDB-n is magasra értékelik, nem véletlen, nézzétek meg. És mivel a kivétel erősíti a szabály a 2. része (Tropa de Elite 2), még jobb mint az első. De tényleg.

Ma reggel a buszon beszélgettem egy nyugdíjas nénivel (minden héten találkozunk), és mondtam neki, hogy ZH-t írok reggel kilenctől kilenc óra tíz percig. Elgondolkozott, és mondta, hogy

– Reggel kilenckor már a fürdőben leszek, épp akkor fognak masszírozni, tehát akkor éppen nem csinálok semmit, küldhetek pozitív energiát.

-Az jó lenne, köszönöm szépen – nevetgélünk, majd ő hirtelen elkomorodott.

-De viccet félretéve – mondta – tényleg tudok küldeni energiát – Küldjek?

Mivel nyitott és elfogadó állampolgár vagyok csak egy pillanatra esett le az állam.

-Persze, küldjön-  mondtam. Ártani nem árthat.

-Jól van, akkor beszélek az angyalokkal – válaszolta komolyan.