Megkérdeztem az előbb a kutyától, hogy ugyan kinek van rászáradt sár az orrára, mire jelentőségteljesen abélára sandított, és akkor ennyiben is hagytuk a dolgot.
Egyébként meg visszamegyek vezetni, ezúttal jogsival fogok távozni, ha mind meghalunk akkor is, azt csá.
8-10 pótórát kell vegyek, a tesóm egyből le is fordította, hogy “az azt jelenti, hogy nagyon béna vagy”, én meg megköszöntem, mert magamtól nem jöttem volna rá. Továbbra is németezek duolingon, kb az egyetlen jó dolog egy nap, ami történik velem, de a hétvégén abéla elvisz vezetni, nagyon készülök rá, plusz ki kell vágni az ecetfát is, mielőtt kicsúszik a kezünkből az irányítás, és valami sötét éjszaka ránk támad a fiatal hajtásaival együtt.
Plusz keresnünk kell egy másik albérletet, plusz keresnem kell egy másik munkát, ezzel kapcsolatban kezdek kétségbeesett lenni.
Kellene egy balta is.
A kutyával meg voltunk állatorvosnál mert köhög, illetve köhögött, aztán öklendezett a köhögéstől, aztán hányt, és lehet, hogy elmúlt volna magától is, de nyilván kompenzálom, hogy Archiebaldon anno nem tudtunk segíteni, szóval mindennel egyből orvoshoz megyünk, ez látszik is, mert mikor kinyitotta az orvos az oltási könyvet, és megnézte, hogy mikkel voltunk ott korábban, akkor mondta is, hogy itt már minden volt, ami egyrészt igaz, másrészt meg pl amikor zöld gennyes izé folyt a szeméből, mármint a kutyáéból, az tök ijesztő volt, mint a hányós köhögés is, és még én is elkaptam ráadásul. A szemgyulladást.
Szóval kap a kutya köhögés elleni szirupot, ami kizárólag vajas kenyérrel hajlandó bevenni, ha felvágottat is kap hozzá, az még jobb, és esküszöm, hogy mélyebb lett a hangja.
Nem vicc, ebben a kutyában egy bernáthegyi veszett el.
Egyébként ha abéla most megkérdezné, hogy mit szeretnék kapni, akkor egy alátétet a fenyőfácska alá meg egy baltát. Nem utalgatás.
Olyan ez, hogy ma felkeltem korábban, aztán visszafeküdtem, aztán felkeltem, aztán elvittem a kutyát sétálni, ahol találkoztunk egy fiú rotweillerrel, akinek a Viki hercegnő konkrétan a nyakáig ért, ez nem akadályozta meg a Vikit abban, hogy két lábon állva a mellső két lábával a kutya fejére támaszkodva ugráljon, egészen addig, amíg a roti meg nem lendítette a fejét, amitől a Viki konkrétan oldalra repült és akkorát esett mint az ólajtó. Utána kulturáltan ismerkedett tovább a Viki.
Hónapok óta vártam, hogy egy kutya rámutasson arra, hogy ez az ismerkedés nem legjobb módja a fejen ugrálás, eddig ugyanis mindenki nagyon boldogan tűrte… Nem tudom hogy csinálja a Viki, de alapvetően minden kutya kedveli, még azok is, akik egyébként nem nagyon szeretik a többi kutyát.
Mondogatom neki azt is, hogy a járdán járkáljon különben nem nő vissza a fű, de az istennek se érti…
Sok mindent tudnék írni, de túl bonyolult nehéz szomorú sokáig tartana, úgyhogy maradjunk annál az apróságnál, hogy a Viki tegnap lopott először kaját. Az ő szemszögéből nézve találta, igaz, hogy két lábra kellett hozzá állnia, és az asztalról leenni, de istenem.
Irtózatosan büszke vagyok rá.
Van az az életérzés, amikor az ember áll a kutyafuttatóban egy darab szalonnával a kezében, és kiabál a kutyájának, hogy jöjjön vissza, miközben már az összes többi kutya az ember körül áll/ül/pitizik/pacsit ad/ugrál, a sajátja meg meg még direkt hátat is fordít és az ellenekző irányba indul mintha semmit se hallana.
Na az ütős.
Volt a Vikinek az a furcsasága, hogy tüzelés végén, az utolsó napon újra vérezni kezdett. Hasmenése is volt, és rengeteget ivott, igaz ez mind az augusztusi kánikula közben történt.
A hasmenés miatt mindenképpen állatorvoshoz vittük, ahol azt mondta a doki, hogy nagyon görcsös a hasa, valószínűleg nagyon fáj neki – na ez nem látszott a kutya viselkedésén egyáltalán. Mondtam neki a tüzelést is, meg hogy első tüzelés, de akkor se tetszik nekem, mert gennyes méhgyulladásra gyanakszom. Az orvos azt mondta, ohgy még egy hét türelmi időt adjunk a dolognak, mert az első tüzelés lehet ilyen össze-vissza, és mivel a hasmenés miatt egyébként is vissza kellene mennünk, akkor ha még fennáll a probléma, akkor majd beszélünk róla újra. Kaptunk otthonra gyulladáscsökkentőt is, 3 napnyi adagot.
A hasmenése a diéta + gyógyszer mellett szépen javult, negyedik napra már rendben volt. Ami ezzel párhuzamosan aggasztott, hogy ahogy elkezdte szedni a gyulladáscsökkentőt a tüzelés jelei (barna folyadék + duzzadt péra és mellbimbók) egyből csökkentek, majd a gyógyszer elhagyása után ismét erősödtek, szóval nem volt kérdéses, hogy megyünk vissza az orvoshoz.
Az állatorvos ismét áttapogatta a kutyát, mondta az teljesen normális tapintás alapján, és tapasztalatai alapján lehet még cisztás a petefészke, és az okozhatja a tüzelés elhúzódását. Ekkor megoldás lehet hormonkezelés illetve műtét. Méhprobléma esetén szintén antibiotikumos kezelés és műtét lehetséges. Mondtam az állatorvosnak, hogy mindenképpen ivartalaníttatni akartuk a közeljövőben. Az állatorvos meg tök normálisan felajánlotta, hogy akkor hagyjuk a labort, tök felesleges anyagilag is ennyit(majdnem annyit, mint a műtét maga) rááldozni, ha egy fél év múlva úgyis kipakoltatjuk, essünk túl rajta amint hűvösebb az idő. Ez szeptember első hetét jelentette.
Addigra biztosak voltunk benne, hogy a kutyának mindennap fájdalmai vannak, mindig nyögött, mikor lefeküdt és néha morgott magában. Az étvágya szuper volt, de játék közben is hamar elfáradt, lefeküdt.
A műtétről maga úgy nézett ki, hogy reggel abéla odavitte, hazajött értem, elmentünk a piacra, aztán visszamentünk a kutyáért. A kutya még nem ébredt fel teljesen, igazából félig se, kidülled, semmibe meredő szemek, ernyedt végtagok. Kísértetiesen hasonlított egy olyan kutyára, aki szörnyet halt – azt leszámítva, hogy ahogy meghallotta a hangunkat csóválni kezdte a farkát. Az állatorvos meg elmondta, hogy a kutyánk vérzékeny(wtf??), és elég nehezen állt a vérzés, szóval ha otthon megint komolyan vérezni kezd, akkor azonnal telefonáljunk. Egyébként a petefészke hatalmas volt, és tele volt cisztákkal, szóval probléma megoldva.
Itthon miniálisan vérzett, és onnantól kezdve hogy kiengedtük az udvarra a házból egész nyugodtan átaludta az egész napot. Délután adtam neki enni, amit megevett, majd órák múlva emésztetlenül kihányt, következő nap szintén. Esténként belázasodott.
Harmadik nap már egész jól volt, nem volt lázas és rendesen evett. Aznap este visszamentünk kontrollra, ahol megpróbálta megharapni az állatorvost (majdnem sikerült neki), és kapott egy adag antibiotikumot, ami elég jóféle lehetett, mert azóta nem gyulladt be a bal szeme egyszer se, pedig az előtte visszatérő probléma volt.
Utána még volt pár nehéz nap, ahogy húzódott össze a seb, nagyon sokat ugatott, éjszakánként is. Varratszedésre összeforrt, a seb, már attól féltünk hogy belenőttek a varratok is… Maga a varratszedés horror volt, a kutyát ketten fogtuk le, bepistilt közben és be kellett kötni a száját mert megharapott volna minket. Tíz perc birkózás egy perc varratszedésért.
Mikor kijöttünk a rendelőből magától beszállt az autóba, ilyet előtte még sose csinált. Szépséghiba, hogy a kormány mögé szállt be:)
Azóta viszont remekül van, sokkal aktívabb és vidámabb, mint a műtét előtt, jobban is alszik éjszaka, kevesebbet ugat, és emiatt mi is jobban alszunk:) A seb gyönyörűen gyógyult, két hét után már csak egy nagyon halvány vonal látszódik, illetve a szőr hiánya az, ami szembetűnő.
