Olyan ez, hogy ma felkeltem korábban, aztán visszafeküdtem, aztán felkeltem, aztán elvittem a kutyát sétálni, ahol találkoztunk egy fiú rotweillerrel, akinek a Viki hercegnő konkrétan a nyakáig ért, ez nem akadályozta meg a Vikit abban, hogy két lábon állva a mellső két lábával a kutya fejére támaszkodva ugráljon, egészen addig, amíg a roti meg nem lendítette a fejét, amitől a Viki konkrétan oldalra repült és akkorát esett mint az ólajtó. Utána kulturáltan ismerkedett tovább a Viki.
Hónapok óta vártam, hogy egy kutya rámutasson arra, hogy ez az ismerkedés nem legjobb módja a fejen ugrálás, eddig ugyanis mindenki nagyon boldogan tűrte… Nem tudom hogy csinálja a Viki, de alapvetően minden kutya kedveli, még azok is, akik egyébként nem nagyon szeretik a többi kutyát.
Mondogatom neki azt is, hogy a járdán járkáljon különben nem nő vissza a fű, de az istennek se érti…
Leave a Reply