A majdról

joy post on June 19th, 2009
Posted in hangulat Tags: , , ,

Este, sötét. hűvös. Minden ablak nyitva, rovarok beköltöznek a szobába; nem baj, elférnek. Tíz óra. Dübörgő zene, hangos, zavar, mert tanulnék. Nem baj, gondolom én, autós, mindjárt elmegy. Kiderül, hogy koncert. A koncertek nem mennek sehová. Nem baj, gondolom én, kibírjuk. Dübörög az ideg a fülemben.

Én: Egy falu végén akarok lakni!

Béla: Én is!

Én: Te miért is?

Béla: Mert ha egy falu végén laknánk, akkor együtt laknánk, és valószínűleg hegyekben, és minden nyugodt lenne.

Közben a lakótárs koncertet rendez, partizenét hallgat, ezerrel. Lecsavarom, amíg cigiznek, ők vissza. Két irányból kétféle zene, elalszok.

Reggel üres a lakás, meg azóta is. Fura, kérdeztem, hogy megy-e bulizni, aszonta nem, tegnap este elment és azóta se jött haza. Nála vannak az elemeim, szükségem lenne rá. Most hívjam föl ezért? 

Kitakarítottam, hiába már most érzem: mire visszajövök megint úszni fog a konyha a morzsában és a mosatlanban. Fáj a hátam, vérezni fogok pár órán belül.  Mindjárt indulok, pedig jó itt: a párna melegíti a derekam, meg egyébként is, minden tiszta.

Mielőtt menstruálni kezdek, mindig feszült vagyok, belső feszültség. Vágyok dolgokra, és azt akarom, hogy azonnal megkapjam erőfeszítés nélkül. T-betűs dolgok hiányoznak. Türelem, tolerancia. Akarom, most akarok a fiúmon feküdni és csókolózni de semmi mást, akarok forró lángost mellettünk tiszta tányérokon. Vissza akarom kapni a kutyámat.

Durcimutató veszélyes tartományban.

 

Legszívesebben nem mennék át, de sajnálom azt a kutyát (Picur),ezer százalék, hogy egész héten nem sétált eleget. Összeszedjük magunkat, és indulunk.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *