Felkeltem aztán összebújtunk, aztán pakolásztam, aztán bekapcsoltam a mosógépet, aztán a pasi elment, aztán krumplit pucoltam, aztán kidobtam a kukába fél kiló darált húst és hozattam a pasival másik fél kilót, aztán kiteregettem, aztán a pasi megint elment, aztán porszívóztam, befejeztem a főzést, aztán kitakarítottam a fürdőszobát, ebédeltünk, aztán lefeküdtünk aludni. Aztán felkeltünk és tettünk vettünk, aztán dugtunk, aztán tettünk vettünk most meg sajtos rudat sütöttem.
Category Archive:Uncategorized
bojkott
átok ül a blogon, zsinórban történik, hogy írni akarok nem megy a freeblog, írni akarok, nem megy a blog, írni akarok és megy a freeblog, de felhíva tesóm.
és még az ajakírt is elhagytam.
majd egyszercsak
olvastam a szürke ötven árnyalatát, hát ilyen szörnyűség már régen történt velem.
az útont még nem olvastam el, pedig képzeljétek, fent a neten, az egész fent van, le lehet tölteni. viszont olvastam egy interjút krasznahorkai lászlóval, és tőle is akarok olvasni, és közben vettem két könyvet angolul anne ricetól, és venni fogok még hármat, és mennyi olvasnivaló, sose jutok a végére.
lehet hogy nem is akarok.
egyébként meg itt lakok a hordós téren, megy innen a villamos, amit néhagyakran trolinak hívok, és én is megyek a hármas metróval, és tériszonyos vagyok a metró mozgólépcsőn, felfelé-lefelé mindegy, a legbravúrosabb tettem, ha elengedem a kapaszkodós korlátot, és már csak a lábujjammal kapaszkodok a cipőmbe, és görcsösen nem nézek le, miközben mások trappolnak el mellettem lefele, lefele, lefele.
Aztán odalent a peronon találkozunk pár másodperc múlva.
konyhapakolás
Lett tegnap albérletünk bp-n, ránk jellemző módon. Béla szerint a fürdőszoba szuper, és van benne mosógép és gáztűzhely, és egy muzeális ágy is, de jó helyen van, és sötét, de jó helyen van. De nem tudja, hogy van-e szekrény vagy hogy mekkora, és ha van, hogy van-e mikro, hogy milyen színűek a falak, hogy milyenek a nyílászárók, hogy van-e biciklitároló, illetve hogy hová rakjuk be az akváriumot (60*80), és kell mellé konnektor, de nem kerülhet közel az ágyhoz, mert éjszaka zavar a levegőztető, és nem kerülhet ablak alá az algásodás miatt, de azért természetes fényt is kapjon és még van két íróasztalunk, az egyik nagy a másik kurvára nehéz.
És én is itt vagyok, meg a virágaim. A virágaim!
***
Sajnos nincs netünk, ezért az elmúlt napok legjobb bon mot -i eltűntek, egyet tudok megosztani, de szerintem ez mindent elmond.
Szia köcsög, itt egy bögre.
addig nem tudod meg igazán mit jelennt a beszűkült tudatállapot, amíg ott nem vagy, amíg ott nem voltál
javításra nincs lehetőség.
Megyek ma vizsgadolgozatot megtekinteni, a sajátomat. Érthetetlen módon nem elégséges. Van egy nagyon kellemes abszurd szájíze a dolognak, a párbeszéd jut eszembe amikor a tanítvány számon kéri Gold-ot, hogy egy Istennel kapcsolatos kurzuson miért Shakespeare királydrámáit tanítja, mikor őt Isten érdekli, miatta vette fel a kurzust. Gold letolja, hogy meg kellett volna kérdeznie a tanulmányi tanácsadóját, hogy hogyan működnek a dolgok. Ha Istenről akar tanulni, akkor teológia helyett pszichológiát kell hallgatnia. A diák szárazon azt válaszolja, hogy Gold a tanulmányi tanácsadója, és sosincs a szobájában a fogadóórájakor.
Gold zavartan azt tanácsolja, hogy menjen máskor, akkor ott van.
Az ahhoz a tanárhoz, akit ma meg szeretnék látogatni kapcsolódó összes etr-es bejegyzés (fogadóóra, iroda) üres, a honlapja nem létezik, a látogatáshoz megfelelő hely és a kielégítő időpont szájhagyomány útján terjed. Én szerencsére kétszer is (hely-idő külön) a megfelelő fórumokat olvastam a megfelelő időben.
Korábban már emlegettem a jósnőképzést, ez bizonyára még a kezdő, szint jelenbe látás. Kártyavetésből fogadóóra és iroda meghatározása. Teljesítendő minimum 50%. Aláírás a tanár fogadószobájában, fogadóórán. Segédeszköz nem használható.
Javításra nincs lehetőség.
kapcsolati mélypont
-Szia.
-Szia.
nem túlzás
Miután ma tekintélyestől elmaradó de mégse elhanyagolható mennyiségű vér távozott az orromon keresztül, mint majdnem minden nap az elmúlt két hétben a fiúm kért nekem egy időpontot. orvoshoz.
Olyan volt először, hogy két hete sétáltam a konyhában, és a következő másodpercben sebesen zúgott ki a vérpatak az orromból és beterített könyökig, és a kádat is, és egyenletes kövér, csipkés szegélyű vércseppek a fürdőszoba padlóján, és akkor egy idő után mondtam a fiúmnak, hogy jöjjön ide, mert még sose véreztem így. Kiabáltam.
És jött, és egyből leültetett, és döntsd hátra a fejed, és összeszorította az orrnyergem, eltörik, dehogy törik, és utána már nem beszéltem mert a szám megtelt vérrel. És akkor arra gondoltam, hogy Anne Rice hazudott, a vérnek nem sós íze van, a vér undorító-meleg nyálkás, és épeszű ember nem tudja lenyelni. És akárhányszor előrehajoltam hogy kiköpjem, a fiúm mindig mondta, hogy nem csinálom, amit kell, mert előrehajtom a fejem. Próbáltatok már hátrahajtott fejjel vért köpni? Aztán miután a fiúm már másodjára hígította fel a mártást – hallottuk ahogy sistereg- azt mondtam, hogy ez nem áll el, és megyünk az ügyeletre. Szerintem még várjunk, semmi baj sincs, nyugtatott, és tíz másodperc múlva felöltözve jött vissza, hogy indulatunk. Van abban valami halálosan félelmetes, mikor az ember könyékig ül a saját vérében, és fél és tanácstalan, és ilyenkor az ember csak egy dolgot tehet: felhívja az anyukáját.
Anya volt az, aki tényleg megnyugtatott, azt mondta, hogy ez előfordul néha (hittem neki), biztos elpattant egy ér, üljek le, és tegyek hideg borogatást az arcomra, és pár perc múlva visszahív, addig ne menjünk sehová. Ha nem áll el akkor sincs semmi baj, kiégetik, és utána meg van oldva. Akkor abéla a kezembe nyomott egy csomó vizes wc papírt – a papírzsepi elfogyott- és leültem a wc-re, abéla meg elkezdte kimosni a kádat – csupa vér -, és néha adott egy új adag hideg borogatás wc papírt, aztán felmosott – csupa vér -, aztán kimosta a mosdókagylót, és összeszedte a véres szétázott papírgombócokat, én meg azt vettem észre, hogy alig vérzik, aztán elállt, és utána egy darabig csak néztem a barnává száradt vért a kezeimet.
A pólómból nem lehetett kimosni a vér foltokat.
Utálom az orvosokat.