Category Archive:párberszéd

Kezdjük azzal, hogy sose tanultam zenélni, anti-muzikális alkat vagyok, a ritmusérzékem nulla, annyira hogy szánakozó kifejezést csal az olyan emberek arcára, akik rajtam akarják bebizonyítani, hogy de igenis, minden embernek van ritmusérzéke. Biztos nekem is volt, csak elhagytam, más ésszerű magyarázatom nincs. 

A hallásom is nulla, a boci-boci tarka dallamát már nem tudom megjegyezni, pedig állítólag az a dallamok legalja.

Ettől függetlenül imádom a zenét, ha hangszert látok, akkor nekem azt ki kell próbálnom – nem félek, hogy felsülök, mert előre tudom, hogy annyira tehetségtelen vagyok, hogy senki se nevet majd, hogy milyen béna ez az arc, mert a döbbenettől (hát ilyen is létezik, hogy tudott eddig életben maradni) szóhoz se jutnak majd, illetve megkérnek, hogy hagyjam abba, mert szörnyű. 

Szóval van itt alul a zongora widget, ráhúzod az egered egy billentyű képére, mire lejátssza a hozzá tartozó hangot. Szórakoztam vele, szokás szerint nagyon élveztem. Anya előttem állt, de nem látta, hogy mit csinálok. Egyszer csak bátortalanul megkérdezi: 

– Ez Bartók?

– Nem Anya, ezt én csinálom az egérrel.

Odajött, megnézte.

Na most ez vagy Bartókot minősíti (le), vagy engem (fel).

Mindig is tudtam, hogy annyira tehetséges  vagyok, hogy az már szörnyűnek tűnik.