Monthly Archives:July 2010

olvastam ma érdekeset. azt, hogy az emberek álmai nem valóra válnak, hanem ők váltják valósággá.

hülye kifejezés, de elgondolkodtam.

gyantázás után lezuhanyoztam hogy frissen mehessek el biciklizés közben szétizzadni magam. beleestem a folyóba (hátrafelé araszoltam a parton, aztán egyszer csak eltűnt alólam a talaj, gondolom térdig érő gödörbe léptem), és láttunk vízisiklót, ami éppen elkapott egy halat, és a még csapkodó halból szorította ki az életet. rémisztően elbűvölő pillanat volt. dermesztő. anita segíteni akart a halnak, de mondtam hogy ne, mert a kígyónak is ennie kell valamit. empátia? közben három méterre három srác kiabálva köveket dobált a folyóba. örültem, hogy ők nem láthatták, amit mi, egyszerűen nem érdemelték meg. attól féltem tönkretették volna a pillanatot a kiabálásukkal. nem érdemelték meg. nem érezték volna úgy át, ahogy mi.

hazafelé úgy döntöttem versenyzünk, de ezt nem kötöttem anita orrára, úgyhogy egy fél utcányival nyertem. az élet nekünk ment tovább.

anita elpanaszolta anyának, hogy hogy járt, aki szerint nagyon furfangos voltam.

szerintem is.

a délutánom nagy részét a lábam szőrtelenítése tette ki, tehát most elégedett vagyok és ragadok a maradék gyantától és büdös vagyok az izzadtságtól. szereztem egy lila foltot is, stílusosan a combom belső oldalára. sebaj, passzol a sárgákhoz a mellemen.

Mikor a Kossuth Rádió híradójában hallottam a pali nevét, már akkor tudtam, hogy ismerős. Most már tudom honnan. Link.