Szóval kicsit morci lettem a kutyára a hétvégén, nem igaz, hogy ennyi idő alatt nem jött le, hogy a gyere ide, nem opcionális, még a futtatóban se, és nem is azt jelenti, hogy “ha van kedved trappolj ide, szeretnék valami finomat adni, de nem gáz ha nem”, úgyhogy szombaton némi kiabálás és vinnyogás(nem én), piros fejjel(én), távoztunk a futtatóból, hogy utána fél órán át másfél méter távolásgból, ismételjük kifulladásig, hogy én rákiabálok, ha nem jön elsőre, akkor megrángattam. Később tíz méteresen is, egyre távolabbról, úgyhogy egy óra múlva már elsőre jött, tök mindegy, hogy másik kutyát látott, vagy szaglászott, vagy bármi, persze még mindig nem stabil, de megint javult egy kicsit.
Azért mondom, hogy nem stabil, mert később a parkban találkoztunk egy j ófej kutyával, akit ismerünk, és akkor elengedtem had játsszon egy kicsit, és akkor először egyáltalán nem akart visszajönni, hanem lefeküdt és távolról bámult rám, és mikor megsimogattam a másik kutyát és körberajongtam, akkor visszajött, de kitért mielőtt megfogtam volna, szóval innen ismét a tízméteresen folytattuk a sétát.
Értem én, hogy pozitív megerősítés, meg semmi erőszak, meg hülye paraszt vagyok, amiért kiabálok vele meg megijesztem, de ha valaki nem ért a szép szóból, és makacskodik és csakazértse csinálja, akkor azért egy idő után muszáj csúnyán mondani.
Viki örül
Leave a Reply