A 190. posztban jegyezzük le, hogy egyre gyakrabban érzem úgy, hogy énnekem sürgős nyugtatós kezelésre van szükségem, lehetőleg elzárással egy interneteléréssel rendelkező földalatti lyukba (kerttel és kétszemélyes sarokkáddal meg öt kutyával), mielőtt tényleg orrban mosok valakit, hogy aztán könnyebb legyen megfojtani. Bizonyisten.
Elmeséltem ezen aggályaimat édesanyámnak, mármint azokat, hogy két másodperc alatt príma kis dührohamokat produkálok, amikből később nem emlékszem semmire, illetve csak vázlatosan. A következőket mondta:
-Látod, pont mint az apád.
-Én is úgy gondolom, hogy genetikus.
-Dehogy genetikus, beszélsz hülyeségeket.
Nem értem.
Leave a Reply