a helyzetünk továbbra se javul, talán annyiban, hogy a fiúm nem látott új hasvízkóros halat, azonban nekem továbbra sincs munkám, a fiúmnak meg újmunkája, amivel kapcsolatban csak annyi elvárása van, hogy legalább annyit keressen mint most (nem nehéz), illetve hogy tizenkét v. huszonnégy órás műszakok legyenek legalább egy szabadnappal hétköznap.
sebaj, a remény hal meg utoljára, de előtte meg én.
Leave a Reply