Munkába indulás helyett, amíg megiszom a kalciumos pezsgőtablettát.
A Viki úgy került hozzánk az ő szemszögéből nézbe, hogy három óra vegzálás után elraboltuk.
A mi szemszögünkből három órán át próbáltuk elérni a gyepi udvarán, hogy álljon fel és járjon, mert a hason kúszás nem kutyának való, majd mikor beláttuk, hogy ennél többet (néha bemászott a fék közé, de folyamatosan vigyrogott) nem lehet kihozni belőle, akkor kijelentettük, hogy ezt a tündéri kutyát nem tudjuk ott hagyni akármilyen nehéz is lesz vele.
Szóval aláírtam az örökbefogadói szerződést, és hazahoztuk.
Az elején még nem volt boldog.
Leave a Reply