Béci: Na most komolyan, mit gondolsz a dolgozatomról?
Én: Semmit. Elolvastam minden bekezdés első két szavát, és tudom miről szól. Ezt gondolom.
Béci: A viccet félretéve, komolyan kérdezem, hogy mit gondolsz?
Én: Semmit. Olyan unalmas volt, hogy nem tudtam koncentrálni arra, hogy mit olvasok.
Béci: Akkor büszke lehetek magamra.