semmi se jó, sehogy se jó.
Category Archive:hangulat
Elég.
Posted in alap, egyetem, hangulat Tags:abéla , bérlet , egyetem , esernyő , hibás , kendő , zh
Felhívtam azért a fiúm, hogy tényleg nála van-e mindkét esernyő, miközben egyet se használ, de igen. Azt tanácsolta, hogy vegyek egyet Szegeden, és mutatott némi együttérzést.
Na, mindezek után mikor a ketchupot kerestem a hűtőben lehajoltam, a nadrágom beleakadt a hátam mögött levő konyhaszekrány felső sarkába, és széthasadt a fenekén. talán ha kétszer volt eddig rajtam
Levetkőztem, átöltöztem. felhívott a fiúm, hogy ő kitalálta, hogy hogyan csináljuk meg a kocsit (szerintem szerelővel). Mármint ő azon agyal, hogy hogyan lehet legolcsóbban megúszni a kötelező szervíz+műszaki+zöldkártya triót, miközben tegnap már megtudta, hogy a költségek tetemes része fix, tehát nem lehet belőle sprórolni. Mondtam neki, hogy jelenleg nem érdekel az autó, de telefonálni sincs kedvem. Megsértődött.
Elindultam. Isten kedves volt, miután a sarokra érve bőrig áztam már csak alig szemerkélt az eső, és a szél se fújt annyira. Kiértem a buszmegállóba, ahol belém villant,hogy baszdki otthon van a bérletem és miden papírom. Hazasétáltam ( újból szakadó eső, szélvihar), lekéstem a buszt, elpakoltam az irattartót, megszárítottam a hajam, megnéztem mikor megy a következő busz, és mérlegeltem, hogy nem megyek sehová, mert úgyis nulla pontot kapok a zh-ra, ez egy ilyen nap. Elindultam a buszhoz, megázott a megszárított hajam, a többinek mindegy volt. Felszálltam, tanultam. Leszálltam, megfagytam a vizes ruháimban a helyi buszmegállóban mire késve jött a busz. Felszálltam, leszálltam, esőben átrohantam az Irinyibe, csak tíz percet késtem. Megírtam a pici zh-t, természetesen mindent összekavartam, 0 pont, kaptam egy mini sírógörcsöt, lenyeltem.
Elmentem venni egy esernyőt egy kínaiba. Találtam egyet 500 Ft-ért, máskor is ilyenem volt. Megvettem. Kimentem, kinyitottam, és éreztem, hogy valami fura. Mire átértem az Árpád tér másik oldalára, már tudtam, hogy selejt, a teleszkópos nyélből kifelejtettek egy szegecset. Azért még bementem a eldorádóba, és megvettem a másik 100 ft-re leárazott kendőt, amit a múltkor kinéztem. Sötétkék, majdnem fekete. Vékonyítja a dagadt arcom.
Visszamentem a kínaiba, sorba álltam. Megmutattam az eladónak, és hozzátettem, hogy tíz perce vettem, de nem kaptam meg a blokkot. Megnézte az esernyőt, még rajta volt a bolt cédulája, és közölte velem, hogy mindig odaadjuk a blokkot, csak valaki nem várja meg, és menjek válasszak egy másikat. Választottam egy 800 forintosat, kinyitottam, kiderült, hogy törött. Megfogtam egy másikat, kinyitottam, működött, megírtuk a jegyzőkönyvet, kifizettem a különbözetet, eljöttem, blokkot nem kaptam. Az esernyő működik. Este nyolcig leszek, úgyhogy vettem egy pogit 100 ft-ért.
Na, éljek-e még tovább, vagy ennyi elég volt?
tökömtele
indulnék a szélben szakadó esőbe,és akkor bevillan, hogy bazd meg, mind a két esernyő a kocsi csomagtartójában van. jó helyen van, mondta anno az illetékes még a nyáron, hát most nem igazán értek egyet. de nem baj, legalább nem ázik el a kocsi csomagtartójának a belese, én meg majd megszáradok a buszban, vagy nem.
még egy kibaszott sapkám sincs.
Ha már úgyis.
Posted in hangulat Tags:élni , headset , kedvem , körömreszelés , meghalok , nincs
Nincs kedvem élni, mondtam ki hangosan, aztán lereszeltem a körmeimet. Ha már meghalunk, haljunk meg esztétikus körmökkel.
Ha már úgyis meghalok, akkor azért még beküldöm az Algoritmusok jelenléti kódot, csak hogy rámírhassák majd, hogy az ötödik előadáson részt vett.
Hol a szöszben lehet a headset?
Sohatöbbé agarakat
Az algaevő által nem elfogyasztott zöldségek száma kettőre emelkedett, beállt a sorba a tök is.
Tegnap, mikor egy dühroham kíséretében rájöttem, hogy ronda és kövér vagyok, meg előnytelen a hajam, és undorító a szemöldököm, na és akkor eldöntöttem, hogy levágatom a hajam, aztán elmentem sétálni A-val és a két kutyájával, és olyan idegesen jöttem haza, hogy konkrétan az se érdekelt volna, ha három bibircsók nő az orromon. Konkrétan az a kutyája, amit én fogtam orvul és minden előzmény nélkül beleharapott egy futkározó nőbe (ezt úgy kell elképzelni, hogy sétáltunk A. középen, én az út szélén, beszélgettünk, a kutyája mögötte sunnyogott, aztán A. kiabálása, majd női sikítás). Az incidens után kutyát cseréltük, az utolsó 200 méteren megláttak egy lajkát, mire a nálam levő kan bevadult, és őrjöngve próbált eljutni a lajkához, gondolom nem azért, hogy szaladgáljanak egyet, én meg két kézzel a pórázba kapaszkodva bokáig merültem a puha homokban, soha többé nem kell ez nekem, esküszöm.
Bééééci
Be kell valljam, mostanában hangosan kiabálom azt, hogy Béééci, ha valami problémám van. Persze nem válaszol, de asszem 130 km távolságból én se válaszolnék.
A majdról
Este, sötét. hűvös. Minden ablak nyitva, rovarok beköltöznek a szobába; nem baj, elférnek. Tíz óra. Dübörgő zene, hangos, zavar, mert tanulnék. Nem baj, gondolom én, autós, mindjárt elmegy. Kiderül, hogy koncert. A koncertek nem mennek sehová. Nem baj, gondolom én, kibírjuk. Dübörög az ideg a fülemben.
Én: Egy falu végén akarok lakni!
Béla: Én is!
Én: Te miért is?
Béla: Mert ha egy falu végén laknánk, akkor együtt laknánk, és valószínűleg hegyekben, és minden nyugodt lenne.
Közben a lakótárs koncertet rendez, partizenét hallgat, ezerrel. Lecsavarom, amíg cigiznek, ők vissza. Két irányból kétféle zene, elalszok.
Reggel üres a lakás, meg azóta is. Fura, kérdeztem, hogy megy-e bulizni, aszonta nem, tegnap este elment és azóta se jött haza. Nála vannak az elemeim, szükségem lenne rá. Most hívjam föl ezért?
Kitakarítottam, hiába már most érzem: mire visszajövök megint úszni fog a konyha a morzsában és a mosatlanban. Fáj a hátam, vérezni fogok pár órán belül. Mindjárt indulok, pedig jó itt: a párna melegíti a derekam, meg egyébként is, minden tiszta.
Mielőtt menstruálni kezdek, mindig feszült vagyok, belső feszültség. Vágyok dolgokra, és azt akarom, hogy azonnal megkapjam erőfeszítés nélkül. T-betűs dolgok hiányoznak. Türelem, tolerancia. Akarom, most akarok a fiúmon feküdni és csókolózni de semmi mást, akarok forró lángost mellettünk tiszta tányérokon. Vissza akarom kapni a kutyámat.
Durcimutató veszélyes tartományban.
Legszívesebben nem mennék át, de sajnálom azt a kutyát (Picur),ezer százalék, hogy egész héten nem sétált eleget. Összeszedjük magunkat, és indulunk.