Volt ma valami rettenetesne furcsa érzésem, biztos a tavaszi időjárás, vagy nem tudom, de valahogy hirtelen, minden előzetes nélkül azt éreztem, anélkül, hogy a Kindle-re vagy a kutyára néztem volna, miközben félig főtt tarhonyát ettem, hogy igazából nekem, NEKEM mindenem megvan ahhoz, hogy maradéktalanul boldog lehessek.
Furcsa.
Olyan ez egyébként, hogy jön a tavasz, ezért kezd visszatérni az életkedvem, séta közben leültettem a kutyát, arrébb sétáltam és mikor hívtam, akkor szaladt hozzám, komolyan mondom, ilyen még nem volt előtte. Teljesen meghatódtam.
Olyan is van, hogy már most nézem, mivel fogom beoltatni a kullancsinvázióra tekintettel, meg mondtam anyámnak, hogy idén csak szuper ellenálló fajtákat ültetünk a kertbe, meg lila krumplit, de azt nem akarja azt mondja rémisztően néz ki. Mi a lila krumpli? Haggyámá, tök normális.
Erőteljesen beindult a jogsi projekt, meg az mcp vizsga projekt, meg nézegetem a kenneleket második kutya után… Kell ez nekem tényleg? Elvégre a Vikivel is nehezen bírok, de azt is tudom, hogy sokat javulna a helyzet, ha lenne társasága, plusz a Viki habitusban egészen másmilyen lett, mint amilyen kutyát _komolyan_ szeretnék. Ettől függetlenül agilityre tökéletes, a elmúlt fél évben a mozgáskoordinációj annyit fejlődött, hogy csak lesen. Mindenki más meg nevet rajta, ahogy a többi kutya kb a nyomába se ér, és fordulékony, és ugrál és pörög állandóan. Az egyetlen kérdés, hogy elég intelligens-e az agilityhez? Elég jó-e a koncentrációs képessége? (nem) Mert fizikailag tökéletes…
Összevesztem kicsit az anyámmal, aki kifejtette a véleményét, hogy miért is kell két kutya, én meg mondtam neki, hogy ez az egy dolog van, ami egész életemben fontos volt, és ne akarja már folyamatosan fúrni, majd mikor ezt elmeséltem abélának nagyon komolyan rám nézett, és egy most-akkor-véglegesen-rendbe-tesszük-a-dolgokat hangsúllyal csak annyit mondott, hogy két dolog van, ami nagyon fontos az életedben, jó?!
Szóval így állunk.
Nem tudom mi történik, a megszokottól eltérően tele vagyok energiával, voltunk ma a FEHOVA expon, láttam milliós vadászfegyvereket, láttam horgászbotokat, amik annyit se nyomtak, mint egy merőkanál, meg a Winter Dog Show-n láttam nagyon szép kutyákat, és kevésbé jókat, sportolásról fantáziálok, azt sokkal kényelmesebb, mint sportolni, én meg továbbra is kényelmes vagyok, hiába vettem egy túracipőt.
Úgy néz ki a vásárlásaink nem változtatják meg a lényünket. Kivéve ha felnőtt Kanári-szigeteki kutyát veszünk. Vagy Közép-ásziai juhászkutyát. Utána szorongani fogunk. Komcsi mondom.
Túl sok mindent akarok, mindent, amit az elmúlt években nem éltem, nem élhettem meg, vezetni tanulni, és kutyasuliba menni, és kutyát venni még, és szettert venni, és önkénteskedni, és félrerakni, túrázni járni, főzni és hétvégén bowlingozni meg biliárdozni, és koncertre menni, meg elutazni külföldre nem munka miatt, edzőterembe járni, sikeres lenni a munkában, amit szeretek, kocsit venni, házat venni, pénzt venni, időt venni.