kötni tanulok. a szemelvesztés már remekül megy.
építettem hóembert, a macska kritikusan figyelt. mikor hógolyóval dobáltam a kerítést elmenekült, majd megint előkerült. megengedte hogy megsimogassam a feje tetejét, és a hátát. egy másodpercig se titkolta a lenézését, miközben fél óráig folyamatosan szövegeltem neki, ettől függetlenül állandóan dörgölődzött és mindenhová követett.
imádom.
a kutya nélkül nem az igazi.
Benéztem a fészerben, és az egyik sarokban egy galamb maradványain egy félig megevett patkány található.
Anya azt mondta, hogy már látta, de ha már látta miért nem dobta ki?
De jó itthon.
Mellesleg szerintem nem Cici volt, valamelyik szomszédra gyanakszom. Eh, elég már.
Azt álmodtam tegnap este, hogy a Bécinek legalább harminccentis farka van. Pár másik nővel nézegettük, akiket nem ismertem, és emlékszem, hogy irtó büszke voltam, hogy igen, ez az én fiúm.
Hála odaadó gyógykezelésemnek, reggelre nem volt genny, és a csípa is minimális volt. Egyre profibb vagyok az őrjöngve menekülő macska megfékezésében, reggel hibapont nélkül teljesítettem.
Utána kárpótlás pozitív megerősítésként kapott némi halas tápot, benyomta, bár láttam, hogy nem igazán érti az összefüggést-
Nem igaz, hogy mindig történik valami, reggelre begyulladt a macska bal szeme. Az igazat megmondva a pofájára és az oldalára több kamilla jut, mint amivel a szemét kimosom, és mostanra eljutottunk odáig, hogyha azt látja, hogy felé indulok menekülni kezd – ez a verzió még mindig jobb, mintha azt az elvet követné, hogy a legjobb védekezés a támadás.
Az étvágya szuper, nem levert, csak melege van (remélem), nem nyáladzik, és nem melegebb mint általában, de azért kapott egy negyed Algopirint, állítólag gyulladáscsökkentő is (anya mondta), szóval az élet kapja be.
Úgy döntöttem, hogy eddig voltunk nem rendesen gondozott kisállatok a szomszédból menedékház, semmi szükségem éhező és beteg állatokra, akik a Cickó táljából esznek tehát a bacijaikat szép számmal hagyhatják itt, és pont.
Volt tegnap este a kertben egy nagyon aranyos, hófehér cica, meghatározhatatlan nemmel, de én a kigolyózott fiatal kandúrra tippelnék. Aranyos volt, vadászott képzeletbeli dolgokra, ugrált, rejtőzödött, és dörgölődzött hozzám. A Cici mellett már egészen elfelejtettem, hogy a normális macskákat nem csak két kézzel lehet felemelni, illetve hogy mennyire tudnak hízelegni plusz, hogy a normális reakció simogatás esetén nem a harapás-karmolás kombó.
Aztán persze megjelent a Cici is, és felfedezte az idegen macskát. Először csak fújt és hangoztatta az "én vagyok itt az erősebb kandúr, ideje távoznod" nyávogásását (ami egyébként nevetséges), mire a fehér cica összehúzta magát. Mivel a fehér macsek nem távozott Cici felborzolta a bundáját (ettől egészen úgy nézett ki, mint egy palotapincsi), és lerohanta a betolakodót, mielőtt annyit mondtam volna, hogy Ci! Fél másodperccel később és három méterrel arrébb (na meg némi hangoskodás után, nem kicsit ijedtem meg) a harcot eldöntöttnek nyilvánították, a fehér elsliccolt, a Cickó meg győzedelmesen arrébblibegett. Emlékeztetett egy hím oroszlánra, szóval van ám egoja.
Közben én biztos voltam benne, hogy ebből állatorvos lesz, kifolyt szemek és nyílt sebek, altatásos varrással, de némi vizsgálódás után kiderült, hogy senkin sincs egy karmolás, bár Cici egész este nem volt hajlandó a közelembe jönni – biztos úgy gondolta elárultam, mert haverkodtam az ellenséggel (amiben van is valami).
Egyébként van az az elméletem a macskáról, hogy meggyőződése, hogy én vagyok a kiszolgálószemélyzet (az a hülye, akit bármikor megkarmolhat/haraphat, csak mert), akinek kötelessége minden nap a megadott időben enni adni, és igény szerinti időben és helyen simogatni.
Anyáról szerintem tudja, hogy ő főz, mivel vele feltűnően készséges, és ez elég is neki.
Szerintem a tesómról és apáról azt gondolja, hogy túl nagyok ahhoz, hogy elzavarja őket, tehát maradhatnak.
Továbbra is tartom magam, hogy a macska (nagyritkán) egy tündér. Azonban nem bántam meg, hogy befogadtam, mert ha nem teszem, akkor mostanra éhen halt/megfagyott volna.