rape me, please, avagy senki se tökéletes

-Mi lenne, ha este szexelnénk?

-Ja, ihatnánk előtte valamit.

-Én nem ihatok. Csak EKKORA betűkkel van ráírva, hogy nem szabad inni rá.

***

//Tescoban, az akciós söröket nézegeti. Lehajol, hogy vegyen két dobozzal//

-Mit csinálsz?

-Gondoltam iszunk párat este.

-Én nem ihatok.

***

//Pár hete felbukkant egy csaj a másik blogunkon, akivel a fiúm kiímélezte a szerelmi és szexuális életét, majd felvette msn-re, mikor kiderült, hogy szívesen találkozna velünk hármasban. Just for sex. Aztán csend volt, a pasi nem mondott semmit, gondoltam rákérdezek. Mondta a fiúm, hogy megbeszélték msn-en, hogy majd leugrik hozzánk vizsgaidőszak után, meg hogy mi mindent szeretne kipróbálni, meg miket szeret, stb. Érted, nem kérdezem, nem tudom meg. Majd az utolsó percben, mikor már nincs lehetőségem reagálni rá.

Szóval du. gondoltam, hogy megnézem a mailjei között, hogy végülis miket leveleztek össze, látom kapott két új levelet, az egyik egy vaterás arctól, “Köszönjük az ismételt vásárlást”. És tényleg. Hívom telefonon.

-Szia, meg tudnád adni a vaterás jelszavadat, szeretnék megnézni valamit.

-Persze. *megadja* És mit szeretnél megnézni?

– Hogy mit vettél vaterán.

*csend*

– Bélyeget. Honnan tudod, hogy vettem valamit?

– Titok, – és közben már én is látom, két bélyeg, kb 2000 ft értékben.

(Héj, Béla, mennyiért vagy hajlandó a Gitta háta mögött szervezkedni? Kétezer elég? Á, dehogy lesz mérges ha rájön, tudod, hogy társfüggő, nem tud nélküled élni. Na, kétezer cserébe azért, hogy többé nem bízik, benned, na áll az alku? Áll-e?)

Nem mondhatnám, hogy meglepődtem, számítottam rá, túl aktívan nézegette a kínálatot már napok óta.Ez a titkolódzásra való hajlam, ez kikészít engem.  Nem ez az első ilyen eset, amikor utólag kiderül, hogy a hátam mögött leszervezett dolgokat.

-És miért nem mondtad el?

-Azt hittem nem örülnél.

Mert most aztán sokkal jobb, legszívesebben ezt vágtam volna vissza, de inkább nem mondtam. Ő is érezte, hogy most aztán sokkal jobb.Meg egyébként is, nem vezet sehová.

-És meddig akartál titkolódzni?

-Akármeddig.

Zsír. Mr és Mrs Smith. Csakhogy Mrs Smith szerepe nem stimmel.

-Van még valami, amit el szeretnél mondani? Bármi?

-Nincs.

-Bocs, de már nem hiszek neked.

Rendben, de ezek után hogy higgyek neki? Törölj le vateráról, heveskedett, törölj le, vagy tudod mit, letörlöm én magamat. Szarok a vaterádra bazdmeg. Nem hiszem el, hogy nem érti, hogy nem a titokban vásárlással van problémám, hanem a titokbannal. A titkolózás meg nem marad abba attól, hogy letörli magát.

Persze lehet mondani, hogy tegnap nem voltam valami nagy társaság, miközben bekábultam aludtam öttől fél tízig (meg utána éjféltől nyolcig), utána se voltam valami nagy kedvemben, és ezért nem szólt. De tudom hogy nem ezért, egyszerűen úgy gondolta a hátam mögött egyszerűbb elintéznie. Biztos vagyok benne, hogy ilyen kilátásokkal [titkolódzások között] optimistábban fogom látni a világot. Szorongás és pánikrohamok mellé tökéletes. Vény nélkül kapható gyogyóhatású készítmény.

Egyébként nem hiszem el, hogy nem tudja mi bajom. Egyszerűen könnyebb rávetíteni az épp aktuális problémára, mint általánosan azt mondani, hogy jó, legközelebb nem fogok titkolózni előtted. Mert úgyis fog.

Azt sem hiszem el, hogy ennyire ne ismerjen, hogy ha elém áll, és azt mondja, hogy figyelj, nagyon szeretném ezt az akárhányas postatiszta sort, ami egyébként baromi olcsó, akkor én nemet mondanék. Sőt.

Érdekes módon nem vagyok mérges. Annyira meglepődtem, hogy fogalmam sincs mit mondjak. [Ürességet érzek azon a helyen, ahol valami nyúlós, elszakíthatlan, naiv, gyermeteg bizalom volt.]

Mert ha az ilyen apró dolgokat, mint a bélyegvásárlás is eltitkolja, akkor honnan tudjam, hogy nem titkol el komolyabbakat is? Amilyen kibaszott tehetséges esélyem sincs hogy rajtakapjam. Tehetetlen vagyok. Megijeszt az a rutin amivel kijátszik engem. EL-BI-ZONY-TA-LA-NÍT.

Azt viszont hiszem, hogy Adriennek megint igaza volt, mikor egyszer régen azt írta, hogy az ember lányának minden időben és helyen képesnek kell lennie arra, hogy megálljon a saját lábán. Én pedig most épp nem tudnék, tehát ezen kell dolgoznom.

Zene: Radiohead: punch up at a wedding