Anya: Én nem vagyok feledékeny, mert eszembe jut minden… csak később!
Tag Archive: anya
Dik má, az öregasszony
Anita: Anya mit csinálsz? Így tök jól lehet cigányul beszélni! *még mindig anyámra* Há’ dik má! Fekszik az öregasszony!
*röhögés*
Anya: Anita, kicseréljük a zárat ha elmentél.
***
Én: Nyomtatsz nekem valamit? Nyissuk meg a szabivan honalpját.
Anita: Mit?!
Én (tagoltan): Szabi-van.
Anita: Ja értem, nem Obi-Wan, hanem Szabi-Wan.
Miért menekül?
Posted in akváriumos Tags:anita , anya , család , párbeszéd , platti
Anita: Csak tudnám ez a hal miért kergeti ezt a másikat?
Gitta: Mert meg akarja baszni.
Anya: Nagyon naturalista vagy ma, Gitta.
Gitta: Mit kellett volna mondanom? Hogy le akarja tépni a virágját?
Anita: De most már legalább tudom miért menekül.
Anya: Olyan jóképű altatóorvos volt!
Én: Így ránéztél, és mondtad, hogy ahhhh, repeta is van?
***
Én: Anya, anya, mit csinálsz?
Anya: Tudod, Gitta, azért olyan jó volt, hogy ott feküdtem, és nyugalom volt…
Tanít
én, telefonon: – … és voltam anyánál a suliban festős-kézműves délután volt. Tök jó volt, megmutattam hogyan kell temperával festeni meg meséltem a gyerekeknek Yves Kleinről.
Béla: Kiről?
én: Tudod, az Yves Kleinről. Tudod, a művész, aki leugrott egy falról és lefényképeztette magát miközben zuhant.
Béla: Ja igen. De ugye nem a gyerekeknek?
én: De igen! Képzeld tetszett nekik! Onnan jött, hogy volt egy fiú, aki egységesen feketére befestett mindent, és akkor meséltem nekik az International Klein Blue -ról, és elneveztük a feketéjét Ádám feketének vagy hasonló. Azt persze kihagytam, mikor meztelen nőket festett be kékre, aztán végighempergette őket papíron.
Béla: Még jó…
én: És persze meséltem nekik, hogy van egy festménye, amin semmi más nincs, csak befestette a vásznat egységes kékre, mire az egyik srác megkérdezte, hogy az mire jó?
Béla: Teljesen igaza van.
én: Meg meséltem, hogy leugrott egy fal tetejéről arccal előre, hogy lefényképeztesse ahogy zuhan (lebeg)a semmiben, mire az egyik kislány teljesen ártatlanul megkérdezte, hogy “és meghalt?” Szóval az iskolában mindig az érdekes dolgok maradtak ki, én meg úgy gondoltam hogy ezt pótolom.
*horkantás*
Béla: Anyukád nem fog hívni többet.
én (anyukámnak): Anyaa! A béla azt mondja, hogy nem fogsz hívni többet mert ciki voltam!
Anya: Már most se hívtalak.
Nincs kegyelem
Én: Szóltam Anitának, hogy keljen föl, mert fél tíz van.
Anya: És?
Én: Átfordult a másik oldalára.
Anya: Majd mindjárt klopfolom a húst!
Én: Jó!!
Anyja lánya
Margit & Anita üzenete:
van oscillód?
gitta üzenete:
a kabátomat akarom
nincs semmi itthon
de béla azt mondta nem vesz oscillót
mert az nem gyógyszer
Margit & Anita üzenete:
de hat
én is jobban lettem
gitta üzenete:
mindjárt súlyos testi sértés bűntettébe esek
odamentem és leköhögtem
haha
ha már lúd legyen kövér
Margit & Anita üzenete:
ez nem szép
nem erre tanítottalak
gitta üzenete:
nem baj
azt mondta vesz oscillót ha holnap is betegnek érzem magam
megtettem amit megkövetelt az egészségem
Margit & Anita üzenete:
ez szép
gitta üzenete:
ja
sztem is
Mégiscsak az én anyám
gitta says:
[22:00:06] a fagyit nem csinálnám meg hozzá nyilván
[22:02:53] éhes lettem
[22:02:57] vigasztaljál meg
Margit & Anita says:
[22:03:15] vigasz vigasz
gitta says:
[22:03:24] jobban
Margit & Anita says:
[22:03:36] 3x
Megtanultam röhögni a nyomoron
A tesóm meg egy barátnője megy helyismereti versenyre, és a tesóm Bakos: Idegen szavak kéziszótárából keres csapatnevet. A “leghorn”-t (apró termetű jól tojó tyúkfajta) és a makrocitát (nagy méretű vörösvértest) választotta. Mondtam anyának, hogy valamit elronthatott, mert mindkét gyereke lökött lett, mire az anyám visszakérdezett, hogy “Miért, jobb mintha azt mondta volna, hogy Csipet csapat, legalább valami egyedit választott!”, és bár öt perces késésben volt még vágódeszkán konyhakéssel szétvágta a lejárt bankkártyáját.
És a fiúm még csodálkozik hogy mitől vagyok hülye és szenilis.
Utána anya azt tanácsolta, hogy legyen a nevük Almafa, én meg rákontráztam, hogy Bűnbeesés, de Anita nem értette. Felvilágosítottam, hogy a Bűnbeesés van a város címerén Ádámmal, Évával kígyóval meg almafával. Jaaa, mondta.
Miért érzem úgy, hogy idén is utolsó előttiek lesznek – feltéve ha a másik lány is odatalál, mert ő nem tudja hol a városi könyvtár, ahol a verseny lesz…?